Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1906
21 fáradságos, iparkodik is szabadulni, s uri dolognak a munkátlanságot tartja. Csak tanítsuk és neveljük a gyermekeket arra, hogy minden munkás embert becsülni és tisztelni kell, sőt minél alsóbbrendű munkát kell valakinek végeznij hogy magát fönntarthassa, annál inkább iparkodjunk azt neki megkönnyíteni. Emellett iparkodjunk a deákokkal megértetni azt, hogy a tanulói pálya felel meg leginkább az ember természetének, mert az ember nemesebb részének, lelkének kiművelésére törekszik. Mutassuk meg nekik a történelem és élet nagy alakjain, hogy az használhat legtöbbet hazájának, övéinek és önmagának, ki a szellemi élet terén fejti ki munkaerejét. Ha azonban mindig csak kész ideálokat mutatunk nekik, könnyen megesik, hogy ábrándozókká lesznek deákjaink ; el-elmerengenek azon, hogy mit fognak csinálni, ha egykor nagyok lesznek ; de az ábránd az élet megrontója, amennyiben az élet cselekvés, tett. A cselekvés, a tett mezejére vezessük tehát deákjainkat, megmutatva nekik az utakat, módokat, melyeken már most cselekvő hősök lehetnek a maguk körében. Az ilyen lelkes, bátor, pályájára büszke tanuló nem riad vissza minden kicsi nehézségtől, hanem bátran, jó kedvvel halad előre, egymásután győzi le az útjába eső akadályokat; s minden egyes nehézség legyőzése növeli önérzetét, a munkaerejében való bizalmát; az ilyen deák végre is diadalt ült. Ha azonban a szülők is minden kis nehézségnél fölsóhajtanak, ha ki-kifakadnak egyikmásik tantárgy ellen, melyet gyermekük nehezebben ért és tanul meg, ha gyermekeik fülehallatára mindjárt túlterhelésről beszélnek, amint a deáknak egy kissé meg kell erőltetni magát, akkor természetes, hogy a deák lelkesedése is hamar lelohad, a tanulást olyan dolognak tekinti, mely az ő megkínzására való. Midőn tehát kis embereink néha fölsóhajtanak, ne vegyük le mindjárt