Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1906

17 nevelői tekintélyét a társadalom és az egyes szülők rontják le. Ennek következménye azután, hogy az iskola sem az erkölcsi nevelés, sem a szellemi kiképzés terén nem éri el azt az eredményt, melyet tőle várnak. A társadalom leginkább azzal árt az iskola tekintélyének, hogy az iskolának egyes, szórványosan előforduló hibáit veszi föl kritikájának alapjául s nagy általánosítással tör pálcát az egész intézmény fölött. Az iskolai nevelésnek ilyen szellemben való leszólása sokszor még a felnőtt s tanult embereket is megtéveszti Ítéletükben, menynyivel inkább a tanulót, ki az iskola közvetlen fegyelme alatt áll. Minthogy az iskola olyan közös intézmény, melyhez a szülőknek és a társadalomnak legszentebb érdekei fűződnek, nagyon természetes, hogy nyilvános ellenőrzés és bírálat tárgya is; de az okos szülő óvakodni fog akár egyes esetekben, akár általánosságban olyan bírálatoktól, melyek csak arra alkalmasak, hogy gyermekében az iskola szeretetét és tiszteletét csökkentsék, esetleg egészen kiirtsák. Az egyes szülők leginkább avval ártanak az iskola tekintélyének, hogy túlságosan érzékenyek s elfogultak, midőn gyermekük valami panaszszal járul hozzájuk. A szülői érzékenység és elfogultság aztán olyan nyilatkozatokra, sőt kifakadásokra ragadják őket, melyek a gyermeK szivéből lassankint kiölik az iskola szeretetét és tiszteletét. Minthogy ez elég gyakran fordul elő, azért kissé részletesebben akarok vele foglalkozni ráutalva a szomorú következményekre, melyek vele járnak. Előfordulhat, hogy valamely tanuló, főleg kezdő korában, egészen jóhiszeműleg panaszkodik szüleinek. A fiúban tényleg van buzgóság, szorgalmasan tanulgat s az iskolában még sem sikerül a felelete; az iskolában is vigyáz magára, iparkodik figyelni, de egyik pillanatban megfeledkezik magáról s a tanár rendre inti. A fiú hamar kész a keserves panasszal. Az okos szülő, ha 2