Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1905

59 Guary-kódex, 52. 1.), vagy a ma is használatos egy vonás (az-zon'om = asszonyom), de ezt sokszor a másik sor elején megismétlik az elválasztott szótag előtt (na-g'on, Nádor-kódex 703. 1.). A nyomtatás első korában használt írásjelek alakja már megegyezik a mai írásjelekkel, de akkor még sokkal kevesebbet használtak. Komjáthinál használatos ugyan még a vonás (/), de meg van már a vessző is más írásjelekkel együtt; Sylvester bibliafordításában is szerepel a vonás a vessző helyett. Később már mindjobban elterjednek a Manutius velencei könyvnyomtató családtól megállapított írásjelek meghatározott alakkal és értékkel. Nyelvtaníróink közül Szenei Molnár Albert el is sorolja az akkor már használtakat (Corpus Gramm. 287. 1.); „distinctiones"-nek nevezi írásjeleit, melyek a következők : kettőspont, pont, vessző, rekeszjel (zárójel), kérdő és felkiáltó jel; a sorvégi elválasztó jelet azonban nem említi. Többi grammatika-íróink nem szólnak e tárgyról a Debreceni Grammatikáig. Ez már (a 21. §-ban) ugyanazon jelekről szól, mint Révai, aki az Orthographiá-ról szóló fejezetének III. Caputját „De notis Orthographias" címmel egészen az interpunctiók kifejtésére szánta. Az írásjeleknek háromféle jelentését különbözteti meg, 1. a beszéd lejtését jelölöket, 2. a mondat részeit s magukat a mondatokat jelölöket, 3. a világosság kedvéért használt jeleket. Az elsőhöz tartozik a kérdő és felkiáltó jel, a másodikhoz a „signa secernentia"-hoz a pont, kettőspont, pontosvessző és vessző, a harmadik csoportba a zárójelet s a hiányjelet sorolja. Említi még a „signum coniunctionis"-t (kötőjel), „—citationis"-t (idézőjel) és „— pausae"-t (gondolatjel), végül a lap alatti jegyzetekre keresztet, csillagot, az ahc betűit s a számokat ajánlja. Mindezen jeleknek értékét, használati módját a ma is érvényben levő szokás szerint fejti ki bőven Révai. Mint érdekességet felemlítjük Gáti Istvánnak óhaj-