Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1905

36 „non Orí/íographiae, sed Kakogíaphiae discipulus," (nem a helyes, hanem a helytelen, hibás írásmódnak tanítványa, aki nem a szóelemzés, hanem a kiejtés szerint ír. Hasonlókép hosszas bizonyítgatások közt tárgyalja az ny kiírását akkor is, ha utána n, t, v, z, b, h, k következik, jóllehet nem ny-t, hanem más hangot ejtünk, pl. törvéwynek-et kell írni, pedig törvé?mek-et mondunk. Ép igy történik gyakran a yy hangnál is, amely dj öszszeolvadásából keletkezett, pl. a mondja szót a kiejtés szerint sem mondgyk-nsk, sem pedig mo??//?/á-nak nem szabadna írni, hanem monygyá-nok, „quia iam etiam n incipit liquescere in pronunciando sequente gy," (mivel a kiejtésben már az n is lágyulni kezd a rákövetkező gy miatt.) Éles megfigyelő tehetsége nemcsak ebben, hanem az n hang kiejtéséről szóltában is kitűnik, midőn az n után k, g, következik : „in talium pronunciatione nulluni n sonat, sed aliquod ab eo et ab omnibus literis diversum" (Corp. Gramm. 627. 1.) (Az ilyen szavak kiejtésében, pl. senki, hang, a k vagy g előtt épen nem n hangzik, hanem valami más, az n-tői is, a többi hangoktól is különböző hang.)

1) Ilynemű megfigyelései kiterjednek az sz hangra, ha utána lágy hang következik, továbbá az n és l találkozására, valamint ha n vagy ny után z, sz, s, ha p után b, z következik, melyek inkább a fonétika körébe tartoznak. Elitéli az s képzős valamivel bírót jelentő mellékneveknek ss-sel való írását : „vitiose scribunt vulgo : tűzess, vizess, lyukass" (hibásan írják általában : tűzess, vizess, lyukass stb.). Sem ezeket, sem az sz, ly, ny, p hangokon végződő mellékneveket nem írjuk hosszú mássalhangzóval, ha hozzájuk az -en rag járul, pl. nem helyes : egészen, kevélylyen stb., bár igy ejtjük ki ; de hosszú hanggal kell írni az -ít, -úl képzős igéket (III."""Regula, 632. 1.), a középfokot -&&-vel (V. Regula), ') Ezt az ujabb nyelvtudomány megnyújtott szárú í<-nel jelöli.