Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1905

32 Általában az ő grammatikácskája, amely nyelvészetünk terén a szóelemzésnek utat nyitott, különösen pedig a helyesírásra vonatkozó observatiói írásunk fejlődésére nagyon jó hatással voltak, csak az volt a hiba, hogy nem igen követték még nem túlzó szabályait sem. Komáromi Csipkés György is ismerte Geleji e munkáját, de elveivel nem mindenben értett egyet. Csipkés Gy. a „Hungaria Illustrata" c. elég gyenge nyelvtanának előszavában (megjelent 1655.) szintén panaszkodik, mint Geleji, hogy oly nagy a magyar ortografiában vagyis helyesírásban a tudatlanság, hogy még a tudósok közt is alig akad egynéhány, aki helyesen tudna írni. („Tanta est in Hungarica orthographia seu recte scribendo ignorantia, ut vix aliquot etiam inter doctos invenias, qui recte scribant." *>) Az igeragozásban létrejövő hangolvadást nem akarja ő sem jelölni, hanem elemezve ír: „in coniugatione verborum miro modo errant, ut aggyuk pro adjuk, hallasztyák pro hallasztják etc."') Azonkívül imáe/ság, bolonr7ság-féle írást is találunk, de van egésség, aluttanak, szerepük is, ami azt mutatja, hogy ő maga sem tudta, melyik részen van a „recte" írásnak igaz tudománya; ő maga ugyanis nem ad elő szabályt, Gelejit meg nem követi mindenben s igy azok közé tartozik, kik Geleji szerint ..felette kiilömbözőjül és vétkesül'

1 írnak. Pereszlényi Pál is kiemeli nyelvtanának (megj. 1682.) előszavában, hogy az írásban nagy a változatosság a magyar nyelvnek kiváló írói között („in scribendo magna est varietas inter eximios Ungaricae linguae scriptores"), de e változatosságot, különbözőséget megszüntetni valami szabállyal nem törekszik, sőt inkább maga tanítja s szentesíti a különbözőséget: „Azon igék, amelyeknek gyökere vagy harmadik személye b, g, j, k, m, p, r ') Corp. Gramm. 339. 1. 2) U. ott.