Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1905

(î nvetatanoso^. Vizsgálódásaink eddigi eredményeit az előttünk levő munkákból vontuk el, az író maga írásunk fejlődésében véleményt ez ideig nem mondott. Az első író, aki a helyesírásról szól, aki vizsgálni akarja, hogy minő elvet kövessen a helyesírásban, első nyelvtamrónk, kinek munkája is ránk maradt, Sylvester János; bár nyelvtana Grammatica Hungaro-Latina, vagyis latin nyelvtan, de azért fontos a magyar nyelvre vonatkozó több megjegyzése.') Igaz ugyan, hogy tiszta fogalma nincs a szóelemző és kiejtés szerinti helyesírásról, de azért érzi, hogy a kiejtés szerinti írásnak azon túlzását, amit Dévai a névelő írásáról tanított, hogy t. i. a névelő végső z betűjének a következő sző első mássalhangzójához kell illeszkednie, („huius articuli extremam literam z ad omnes eam sequentes literas immutari debere"), el nem fogadta azon megokolással, hogyha vannak is, akik így ejtik ki : ab barát, af farkas, ap pap, ad diák stb., de azért a névelő utolsó betűjét mégis mindig z-vel kell írni, hogy a helyesírás elve biztos legyen nálunk is, mint a többi nemzeteknél. („Etsi sunt, qui pronuncient ab barat, af farkas, ap pap, ad diák etc. articuli tamen extrema litera perpetuo scribenda esFper z, non alias consonantes, ut ratio Orthographiae 1) V. ö. Szegedy Rezső : „Sylvester Nyelvtana" c. ért. az Egy. Phil. K XXIII. évf.