Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1905

22 malazttyahoz, tudhattya, emendallya, aygyon, ymacliag, twggyatok (3.), lattyok (4.), segheyche (5.), fogaggyatok (72.), magzattyaat (91.), dicheköggyem (92.), vygaggyatok (124.), imaczagot (142., 143.), igassagos (142.), lialarra (halálra, 294.), fezeycz (feszítsd, 142.), ymathkozni (143.), tawoztacz (191.), attanak vona (192.), faraczaghgaJ (192.), meeny el (259.), cheleköggyel (259.), liazwcz (260.), ercheetök (324.), stb. Jóllehet tehát a kiejtés szerinti írás sokkal nagyobb mértékben található fel az Érdy- és Jorddnszkykódexben s már a -ság, -ség képző is sokszor elveszti az írásban is kezdő hangját, de azért sok helyen még nem olvad össze az írásban az előtte álló mássalhangzóval, pl. zentssegecröl (73.\ ketsseegnel kyl (91.), seteihseegh (124.), valtJissagara (141.), meicethseghet (225.), yrygssegghed (260.), segeedsegewl (294.). Aharaghyaat(250.), taghyay (251.), yoghyara (28.) alakok írása is a szóelemzés elvének érvényesülését mutatják, valamint a másodszor (142.), harmadzor (28.), neegyedzer (142.), egyzery 141.), lieethzer (142.) szavak írása is. Az Érdy- és Jordánszkykódex helyesírása tehát egyrészt szélesbíti a kiejtés elve szerinti írást, másrészt fenntartja a szóelemzés elvének azon csekélyebb körű jeleit, melyek a későbbi kor folyamán sokkal jobban kifejlődtek, mint azt e jelekből remélni lehetett volna. Jobban meglátszik a kiejtés elvének szélesedése, terjedése a Weszprémi-kódex helyesírásában. A testesebb ragok és képzők, melyek oly soká ellenálltak annak, hogy teljesen a kiejtés szerint Írassanak, vagy hogy a tő alakját megváltoztassák — természetesen csak az írásban, — a Weszprémi-kódexben már legnagyobb részt letettek a hosszas ellenállásról s így közelebb jött írásunk a teljesen kiejtés szerintihez. Nemcsak mongia. (1.), vatíok (2/, kozmán (5.), tutfok (8.), tuggia (31. , tuwwonk (81.), adattak (12.\ adassonk (62.), hatfal volna (29.), maraMac/*, imagy (134.) stb. alakú írások fordulnak elő,