Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1904

5 éves tanuló Pozsonyból küldött szüleinek nevük napjára, így szól apjáról: Te felderítéd gyermekidőm egét, Te felneveltél ennyire bölcs kezed Kormánya és oltalma mellett S a tudomány mezején vezettél.

1) A leggyöngébb szeretet fűzte anyjához, akit még férfikorában is a legnagyobb kegyelettel említ. Mikor a sors messze vetette a szülői hajléktól, minden alkalmat felhasznált, hogy meglátogathassa, mikor már módjában állott, évenkínt anyagilag is támogatta. Szeme előtt lebegett mindig édes anyja jóságos arcza, s az a gondolat, hogy őt megszomorítja, visszatartotta az ifjúkor könnyelműségeitől. 1830-ban elvégezte a komáromi ev. ref. gimnázium utolsó osztályát. Megkapta a végső bizonyítványt, melynek tanúsága szerint minden tárgyból „eminens primus" volt. Elkövetkezett az idő, midőn végkép el kellett hagynia az édes otthont s kimenni az életbe, melynek forgatagában oly sok ifjú elveszti lába alól a talajt. Tóth Lőrinc azonban megállta helyét, őt az élet inkább megnevelte s azzá fejlesztette, amivé lett: hazánk egyik legkiválóbb fiává. A két éves filozofiai tanfolyamot (1830—1832) Pozsonyban és Pesten, a jogot (1832 1835) Pesten végezte, mindegyik évfolyamot fényes eredménnyel.

2) Közben azonban nagy szomorúság érte, 1832. aug. 11-én elvesztette édes atyját,

3) ki eddig taníttatta. Megkezdte az élettel való erősebb küzdelmet, mert ránehezedett a kenyérkeresés súlyos gondja. Ámde ő vas szorgalmú, erős akaratú és munkabíró ifjú volt, bátran szembeszállt az élet nehézségeivel. A német nyelvet már Pozsonyban elsajátította, most ') Gyermekkori verse 1828-ból Tóth Aurél birtokában. 2) A család birtokában levő bizonyítványok szciint. s) A kom. ev. ref. egyházban megkereszteltek anyakönyve 18J2. I k. 86ö. 1.