Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1903

Deák Ferenc emlékezete.

1' Kfd res ifjai' ! Az isteni Gondviselés nemzeteket fenntartó működése aranyfonálként vonul végig a magyar nép történetén. Bár bűneink miatt sokszor elsujtá felettünk villámait dörgő fellegében, ámde ha elmerülő félben voltunk, ha a vészek árja már-már összecsapott felettünk, menten felénk nyújtotta mentő karját. Ha külső ellenség vad hordája özönlött földünkre, hadvezért adott, aki haláltosztó kardjával szétrebbentette a hollósereget ; ha egyébként nehezült meg az idők viharos járása, ha a nemtörődömség, a halálos tespedés este meg lelkünket, prófétát támasztott közöttünk, aki lantjának zengő húrjaiba markolt és megrezegtette, ébredésre keltette a mély álomban leledző szivet. Midőn pedig a durva erőszak látszólag letiport, midőn agyarkodó ellenségünk a nemzetnek vélt holttetemén csattogtatta vérszopó fogait, elküldötte Mózesét, a jog, törvény és igazság férfiút, aki nem ismerte a félelmet, sem a hatalom előtt való gyáva meghátrálást, hanem bátran vezette nemzetét a kilenc század folyamán kifejlődött törvények biztos útján. ') Azon iskolai ünnepélyen elmondott emlékbeszéd, melyet a kom. kath. gimn. ifjúsága Deák F. születésének századik évfordulóján, 1903. okt. 17-én, tartott. 1*