Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1902

28 sulatba az egyenetlenség, a békétlenség. A társaság adóssága egyre növekedett, úgy hogy végre megtagadták tőlük a hitelt.

1) Beállott a szakadás. Egyik rész Miskolc felé igyekezett, a másik Debrecenben igyekezett szerencsét próbálni. Kultsár, ha már nem tudta megmenteni a bomlástól a pesti szintársaságot, még utoljára is éreztette velük pártfogását. Pestvármegye az ő szorgalmazására nemcsak ajánló levelet adott Borsod vármegyéhez a társulat Miskolcra készülő részének, melyben érdemeiket, igyekezetüket s a nemes cél elérésére kifejtett buzgalmukat méltányolta, hanem segítségképen átengedte nekik a ruhatárt, könyvtárt és az elszállítható díszleteket.

2) A nemzeti nyelv e küzdő bajnokai fájó szívvel váltak meg kedves, buzgó, az áldozatra mindég kész pártfogójuktól. „Mindenikünk — írja Déryné — könnyezve búcsúzott el a derék Kultsár István úrtól és kedves Pestünktől és abban minden jó ismerősünktől."

3) Kultsár maga is könynyezett s lelkükre kötötte, hogy ne feledkezzenek meg soha arról, mily nemzeti missziót teljesítenek. Megígérte nekik, hogy ezután is gondja lesz rájuk s levelei útján fenn fogja tartani velük az érintkezést. ígéretét meg is tartotta. Drámairodalmunkra is hatással volt buzdításával. Benkő Kálmán szerint ő maga is kísérletet tett a színműírás terén és Nándorfehérvár győzedelme című színművet írt, amely azonban kéziratban maradt.

4) Folyton buzdít színművek írására. Még 1807-ben csak arra kéri az érdemes hazafiakat, hogy idegen darabokat fordítsanak s a hazához és a nemzeti szokásokhoz alkalmazzák, 1813-ban már határozottan eredeti darabok Írására buzdít,

5) mert „csak ez lehet egyedül foganatos eszköz, mely l^Yáli B., A magyar szinészet története. Budapest, 1887. 2) U o. 325 1. !>) Naplója, 248 1. 4) Szinnyei J, Magyar irók. VII 432 1. 5) Hazai és Külföldi Tudósítások. 1813. II. 8. sz.