Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1901

A- w A szatírák tárgya tehát uj különbséget jelöl meg a két költő között. Horatius lelkületének és korának megfelelően kisebb hibákat, Juvenalis a leggonosszabb vétkeket is leírja; de mindkettő oly művészettel, hogy mosolygunk az emberek esztelenségén Horatiust olvasva és méltatlankodás fog el bennünket Juvenalis szatiráinál a nagy gonoszságok miatt. Mindkettőnek nagy segítségére szolgál az emberi szivek mély ismerete, azzal a különbséggel, hogy Horatius szatíráiban magának a költőnek lelke is igen gyakran megnyilatkozik, míg Juvenalisét nagy ritkán lehet észrevenni ; vagyis Horatius többnyire szánja a gyarló embereket, Juvenalis nem. Különbséget találunk előadásbeli forma tekintetében is. E különbség önként következik abból, hogy mindegyik költő más módon magyarázta, fogta fel az emberi hibákat. Horatius helyt ád a mentegetődzésnek, de csak azért, hogy alkalma nyíljék a czáfolatra és saját véleményét érvényre juttassa. Juvenalis ellenben a bűnökkel szemben semmi mentséget sem fogad el. Innen van, hogy Horatius szatíráiban igen gyakran találkozunk beszélgető, drámai formával, mig Juvenalis ezt nagyon könnyen nélkülözheti. Már az első szatíra is elárulja, hogy Horatius személyeket szerepeltet, kik különböző módon védik kapzsiságukat, kiket azután a költő alaposan megczáfol. Majd két személyt szerepeltet, mint a 2. könyv V. szatírájában, hol Ulysses Tiresiával beszélget és kéri őt, hogy adjon neki útbaigazítást elveszett vagyona visszaszerzésére ; majd egy személyt szerepeltet, mint az 1. könyv VIII. szatírájában, a hol Príapus magában beszélget : mily hitvány anyagból gyúrták, mily hivatalt tölt be, mily helyeknek az őrizője és panaszkodik, mily fáradsággal űzte el a boszorkányt ; majd a költő beszélget más személylyel : Trebatiussal, kivel a szaTirairásról vitatkozik; Damasipussal, Catiussal, kivel a honyhászat művészetéről beszélget ; Davussal az emberek