Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1900

13 véleményükben megtántoritott atheniek számkivetették.

1) A közügyek iránt való önfeláldozásnak ragyogó bizonyítékai egyébként szerény anyagi helyzete, úgyszólván insége egész élete folyamán — pedig mily könnyen szert tehetett volna vagyonra! „Holott a hazát annyi nép urává teszi, maga mindvégig szegény marad, úgy, hogy semmivel sem becsüli kevesebbre szegénységét, mint a győzelmekkel járó dicsőségét," a miként Plutarchus irja.

2) Ez a körülmény a legcsattanóbban megbizonyítja önzetlenségét s helyezi biztonságba becsületességét a mindennemű rágalommal szemben. Ezért nem fogadta el a neki önként megajánlott összeget sem, hogy a hűtlen pénzkezelés gyanújának még az árnyékát is elhárítsa magáról. Midőn ugyanis Kalliast az a vád éri, hogy dúsgazdag létére unokaöcscsét, Aristidest, ,ki a szabad ég alatt didereg, otthon meg éhezik s a szükségest is nélkülözi," feleségével s gyermekeivel nyomorban hagyja, pedig felhasználta segítségét. s élvezte hatalmának foganatját, ő most magát Aristidest hivja föl mentségére, ki a birák előtt nyíltan megvallja, „hogy ő rokona számos kínálatára s kérelmére sohasem akart tőle semmit sem elfogadni, mert — úgy mond — többre becsüli szegénységét, mint Kallias gazdagságát. Sok embert láthatni ugyanis, kik vagyonukat jól, sokat, kik rosszul használják ; de olyan, ki ínséget nagylelkűen viselné, ritkábban akad, pedig csak az röstelli, ki nem szívesen tűri." Nem csoda tehát, na Plut, szerint „hallgatói közül senki sem volt, ki ne szűkölködött volna inkább Aristidesszel, mint dúskálkodnék Kalliasszal együtt."

3) De a mily szigorú önmagához, oly engedékeny mások iránt. Tenger méltatlanságot kell ellenfelétől, Themistoklestől eltűrnie, ki népszerűség hajhászatból őt folyvást becsmérelte s titkos tyrannisról vádolta, de Aris1) Plut. Ar. 7 fej. id. Apopht. 186. Said in Ar. 2) Plut. Ar. 14. fej. 3) Plut. Ar. u. ott.