Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1898

A fény köréből. Újhold idején s ha eső vagy hó a levegőt porától megtisztítá, szép látványt nyújt a csillagos ég a késő est óráiban. Szemünk először az ismertebb csillagképeken akad meg. Látjuk a gönczölszekeret 7 csillagával ; 3 csillag a rúd, 4 a szekér. Megnézzük figyelmesebben a rúd középső csillagát s látjuk, hogy közel hozzá, kissé fölötte, egy piczi csillagocska is fel-felragyog. E kis csillagot az arabusok Alkórnak nevezték el, a mi magyarul szempróbát jelent. A jó szemű ember tiszta időben könnyen észreveszi. Majd gondolatban meghosszabbítjuk a rúd irányát s egy igen fényesen ragyogó csillagra akadunk, az első rangú Arkturuszra. A mily piczi a szempróba, oly hatalmasan ragyog ez. Ha pedig a gönczöl szekerének két hátsó csillagától jelzett irányt hosszabbítom meg fölfelé az eredeti távolság hatszorosára, akkor épen a sarkcsillagon akad meg a szemem. A fénysugár, mely ebből szemembe hatol, megközelítőleg rajta van a világtengelyen ; vagyis az északi sarkcsillagot és szememet összekötő egyenes adja meg közelítő pontossággal a tengelyt, mely körül a világmindenség, az egész égbolt látszólagos forgását keletről nyugat felé végzi. A gönczöl szekér nálunk sohasem nyugszik le, mindig fenn van az égen, láthatjuk az év bármely részében ; ellenben csak a 1*