Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1898

21 Kérdés már most, hogy mily körülmények közt keletkezhetnek ily fényhullámok. Kérdés, hogy mi módon jön rezgésbe az aether. Közönséges tapasztalat, hogy a melegebb testek kiterjedtebbek, a kevésbé melegek, vagy ha úgy tetszik hidegebbek pedig kisebb térfogatra szorultak. A meleg a testeket kiterjeszti, a hideg pedig összehúzza. A hő ugyanis nem más, mint valamely test legkisebb részeinek mozgása; ha e mozgás élénkebb, akkor a test tömecsei, molekulái nagyobb helyet igényelnek mozgásuk végzésére, egymástól távolodnak s igy az egész test is kiterjed. Ha e testet folyton melegítjük, tömecseinek mozgása folyton élénkül, míg végre az illető test elkezd izzó lenni ; eleinte vörös fényben izzik, végre pedig vakító fehér fénynyel világít. Látjuk tehát, hogy azon testek tudják az aethert fényrezgésbe hozni, vagyis azon testek tudnak világítani, melyeknek tömecsei kellő élénkséggel mozognak. Igy tehát az aether átveszi a test tömecseinek rezgő mozgását. Ki ne látná már most, hogy azon hő is, melyet az izzó, illetőleg meleg test magából kisugároz, szintén rezgő mozgás, az aethernek kisebb rezgésszámú undulatiója, vagyis, hogy hő és fény azonos tünemények ? ! Valamint a fény terjedési sebességének ismerete adott a fejlődő csillagászatnak egy kitűnő alapegységet, t. i. a fényévet, mely állandó, mely mindig kéznél van és melynek meghatározott értéke mindig ellenőrizhető, ép igy kínálkozik a nagyon kis hosszúságok mérésére alapegységül a fényhullámhossz. A nátrium nevű könnyű fém pl. — mely a konyhasó egyik eleme — mint említettük 0.000,589 milliméter hosszúságú sárga fényhullámokat bocsát ki magából izzó állapotban. Oly kis távolság ez, mely igen czélszerűnek mutatkozik a mikroszkópiai vizsgálatok alaphosszúság egységeül. Ha idővel a tömecsmértan nagyobb lendületet vesz, elkerülhetlenül szükség lesz egy ily alap-egységre. Ha még kisebb egységre van