Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1898

a szerint, a mint Földünk távolodik, avagy közeledik a megfigyelés tárgyához. Midőn a Jupiter 90°-nyi szög alatt állott a Naphoz képest, midőn tehát Földünk mozgásának irányába esik a Jupiter, 14 másodpercznyi volt az eltérés egy keringésnél, mely keringési idő alatt Földünk 590,000 földrajzi mérfölddel változtatá Jupiterhez való távolságát. Tehát az 590,000 f. mérföldnyi út megtevésére a fény 14 másodpercznyi időt igényel, vagyis úgy találta Römer, hogy a fény terjedési sebessége a világtérben 41,965 földrajzi mérföld (1 földrajzi mérföld = 7420'4 méter). Römer meg volt győyődve számitásának igazságáról, bár nem hiányoztak, kik kétkedve fogadták merész következtetését, igy a többi közt megfigyelő társa Cassini is. És csakugyan a későbbi vizsgálatok igazat adtak Rőmernek. Bradley angol asztronomus ugyanis félszázaddal később (1725.-ben) az állócsillagoknak úgynevezett aberratiójából (aberratio annyi, mint tévedésbe ejtés, megtévesztés) a fény terjedési sebességére nézve ugyanezen értéket számította ki. Földünk s ekként mi is, szemünk is 4-14 földrajzi mérföldet tesz meg másodperczenkint a Nap körül való útjában. Ez azt okozza, hogy mi az állócsillagot nem a valódi irányban, hanem egy kis szöggel, az aberratio szögével (20'25") földünk mozgásának irányában eltolva látjuk. A most fölemlített és kiirt két adatból Bradley a fény sebességét 41,200 mérföldnek találta, mely az előbbi adatnál l-8°/

0-^

al kisebb ugyan, de vele meglehetős összhangban van. Arago terve szerint két fizikus is meghatározta századunkban földi fényforrás segítségével a terjedési sebességet, t. i. Fizeau (1849.) egy gyorsan forgó fogas kerék, Faucault pedig (1854-ben) egy sebesen forgatott tükör segítségével. E kisérleteket nagy szorgalommal és gondos pontossággal megismételte Cornu és igy végeredménykép konstatálva van, hogy a fény a világtérben 300,400 Km. (40,483 mérföld), levegőben pedig 300,330 Km. (40,474 mérföld) utat tesz meg másodper-