Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1896

9 II. Ókor v. Palezooskor, 5) Permformátió, 4) Kőszénformátió, 3) Devonformátió, 2) Silurformátió, 1) Kambriformatió. I. Archei kor v. őskor. Őspalák, Ős gnájsz, granit, csillámpala. Könnyen belátható, hogy mindezen alakulásokat olyan sorrendben, mint a milyenben most épen ismertetve voltak, csak olyan helyen lehetne megtalálni, a mely az őskortól kezdve egészen a jelenkorig tengerfenék volt és csak a jelenkorban emelkedett volna ki a tengerből. Mivel azonban a száraz és a tenger folytonosan változott, azért a formatióknak előbb említett sorozatát csak több vidék geologiai alakulásainak egybehasonlításából lehetett megállapítani. Könnyű dolog addig megmondani a rétegeknek a viszonylagos korát, a míg vizszintes, nyugodt település mellett vizsgálhatjuk azokat, a mint sokhelyen a síkságon ez az eset csakugyan elő is fordul ; de ha azok ki vannak már zavarva az eredeti csendes településükből, össze vannak gyűrve, mindenféleképen össze vannak hajtogatva, ugy, hogy azok, a melyek eredetileg alul voltak, a felettük fekvőkre kerültek, ilyenkor már sokkal nehezebb azt megmondani, hogy melyik réteg idősebb. De a vizszintes rétegekre jellemző kövületek ilyenkor is útbaigazítanak bennünket. A mint a sikság határa felé közeledünk, megkezdődnek a kisebb vagy nagyobb emelkedések Ha a rétegeket itt vizsgáljuk azonnal észrevesszük, hogy azok a vizszintes helyzetükből ki vannak mozdítva. Eleinte a vizszintes siktól gyöngébben hajlanak el, később ez az elhajlás mindig erősebb és erősebb lesz úgy, hogy a vizszintes helyzetből egészen függélyes helyzetbe jutnak a rétegek. A magas hegységekben pedig még azonkívül mindenféle gyűrődéseket és egymás fölé való tolódásokat, ránczképződéseket tapasztalunk. Egyes helyeken a földkéreg megreped és e repedés mentén egész földkéreg részletek alácsusznak, úgynevezett vetődéseket képeznek. A hol a rétegek oly sok féleképen összevannak zavarodva, ott adnak a kövületek igazán nagyrabecsülendő