Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1893

25 1736-ig a személyzet 9—12 között váltakozott; 1737-től 1742-ig a létszám már 14 volt; 1742—1765-ig a személyzet száma már 15—18 között váltakozott, mely növekedést különösen a gazdasággal foglalkozók számának szaporítása okozta; 1766-tól 1773-ig rendesen 20 lakója volt a háznak, kik közül 13 lelkészkedéssel, 3 tanítással, 4 pedig gazdálkodással foglalatoskodott. A tanítással foglalkozó magisterek klerikusok voltak, de azért különösen a felsőbb osztályokban fölszentelt papok is tanítottak; a gazdasággal foglalkozó koadjutorok laikus fráterek voltak és mint sekrestyések, refektáriusok, konyha-, pinczemesterek és épületi felügyelők nyertek alkalmazást. Négy templom volt gondjaikra bízva, melyek mindegyikében rendes plébániai funkcziókat végeztek, a házfőnöknek, mint helyi plébánosnak felügyelete alatt. A belső vagy régi várban, és a külső vagy új várban egyegy atya végezte a lelkészi teendőket ; a városbeli sz. András-templomban mint magyar, és sz. János-templomban mint német plébániában a plébános helyettesitőjén kivül rendesen két-két hitszónok (egy ünnepi és egy vasárnapi) foglalatoskodott. E négy templomban a szokásos isteni tiszteleteken kivül minden vasár- és ünnepnapon, továbbá a nagyböjti időszak minden szerdáján és péntekjén hitszónoklatok tartattak ; ezenfölül a sz. András-, sz. János- és az új vártemplomban vasárnaponként délután hitelemzések voltak. De nemcsak saját templomaikban buzgólkodtak a hitszónoklat terén, hanem másutt is. így a helybeli Ferencz-rendiek és Trinitáriusok, szerzetük nagyobb ünnepei alkalmával rendesen őket kérték fel ünnepi szónokokul, mely kérelemnek mindenkor teljes készséggel és nem kis dicsőséggel feleltek meg; de a szomszédos községekben is mint bucsu-prédikátorok, igen szívesen látott vendégek voltak, s évkönyveik szerint Pannonhalmán nem egyszer komáromi jezsuita-atya tartotta sz. István király napján az ünnepi szónoklatot. A templomokon kivül fölemlítendők még a kápolnák, nevezetesen a kalvária, másképen Rozália-kápolna (a mai pozsonyi kapu táján), a sz. Anna-, a sz. József- és a deákok használatára szolgáló székházi kápolna, melyekben időnként szintén tartottak isteni szolgá-