Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1893

6 tés végett Ö Felsége I. Lipót királyhoz fölterjesztvén alázatosan esedezett, hogy Ö Felsége ezen adomány-levelet minden bennefoglaltakkal együtt megerősíteni s a királyi adomány-levelek közé való beiktatását legkegyelmesebben elrendelni méltóztatnék. E kérelemnek hely adatván, a hibátlanul, minden törlés nélkül és a gyanuokoktól teljes mentességben előmutatott eredeti alapító- levél szórói-szóra, minden kurtítás vagy bővítés nélkül a fejedelmi kiváltságos levelek közé valóban beiktattatott és azon vonzalom és jóindulatnál fogva, melylyel 0 Felsége az anyaszentegyház és különösen az Uralkodóház irányában hódolatos hűségéről és va'lásos buzgalmáról ismeretes Jézus-társaság iránt viseltetik, 1694. jan. 27-én legfelsőbb királyi helybenhagyást és megerősítést nyert, mások jogainak sérelme nélkül. De ezen említett ősi birtokain kívül még más, szintén Fehérmegyében fekvő jószágokat is adományozott a komáromi residentiának, melyek egy, a török hódítás idejében teljesen elpusztult régi káptalan birtokai voltak s melyek 2000 frt lefizetése mellett még Rudolf király uralkodása idejében, 1587-ben kerültek királyi adományképen, hüségdíj fejében a Jakusich-család kezére. Mivel azonban ezek eredetileg egyházi javak voltak, s így a visszatérülési jognál fogva (jure postliminii) azon elpusztult, de idővel újra föléledhető káptalant illették ; azért a fehkölt gondolkozású főpap egyrészt a világi klérus jogait csorbítatlanul fentartani, de másrészt a megajándékozott residentiát, mint zálogtartó birt kost a maga jogaiban biztosítani óhajtván, Lippay György akkori és azon területeken — mint kánonjogilag mondani szokás — jurisdictionátus veszprémi püspöktől oly értelmű diplomát eszközölt ki, melynél fogva ő jogot nyert Pákozd, Ettjek, Sooskut, Sokoru, Gyúró, Vdl, Barátháza és Agárd fehérmegyei birtokait a komáromi székházra átruházni; viszont ez engedélyt kapott az említett jószágokat mindaddig használni, míg az illető káptalan uj életre ébred. A komáromi residentia ezzel meg volt alapítva, de a vagyoni helyzet még sem volt egészen gondatlan ; különösen eme feltételesen adományozott birtokok sorsa okozott idők folyamán igen sok fejtörést a székház főnökeinek. Míg a törökuralom virágzott, addig nem igen háborgatták őket a különben is kevés haszonnal járó birtoklásban ; de ennek kiszorítása után már több oldalról zak-