Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1892
Í8 Ugyanis a néhai mélt. alapítónak, midőn jótéteményét a törvényhallgatókra is 1816. Szentgyörgy hó 21-ik napján kiterjeszteni kegyeskedett, az volt a főczélja: hogy így évenként két tökéletesen kiképzett nemes ifjúval szeretett honunk megajándékoztassék (ut singulo anno, duo perfecte formati nobiles juvenes amatae patriae constanter donentur) és hogy ezen szent ezélt annál könnyebben el lehessen érni, jól tudván, mely szükséges legyen az ifjúra való felvigyázat, e törvényhallgatókat a győri akadémiába járni kötelezteté, hol a sz. Bened.-rendiek felügyelése alá tétessenek ; mely akaratát az alapítónak csak azért sem lehet lényegesnek tartani, hogy nem ez, hanem az említett jogtudománybani kiképzése az ifjaknak, czélja és egyedüli oka volt a részökre is tett alapítmányának. Az alapítmány éltelmében tehát főkötelességiik a felügyelőknek, hogy e czél elérhetővé tétessék és a (netán bekövetkezett) győri jogtanodák hiányában oda utasíttassanak az ösztöndíjas törvény hallgatók, hol az alapító püspöknek szent szándéka leginkább foganatosíttatni fog. Ugy hiszem pedig, miután a győri törvényiskola megszűnt és a magas minisztérium szándéka a jogbani előadásokat csak a pesti egyetemre kizárólag szorítani: annál, hogy itt, és nem másutt a Király-féle ösztöndíjas ifjúság a kellő törvényi oktatást nyerje, kivánatosbat sem tenni, sem követelni alig lehet. Es ez az oka, hogy valamint a fent tisztelt folyamodónak tettét, midőn fiát a pesti jogtanodákba küldi, csakugyan méltán dicsérhetem, igazságos kérését okkal védhetem és Nagyságod magas kegyeibe ajánlhatom: úgy óhajtanom kell, hogy az esedező követőkre találjon, sőt az határozatkép is kimondassák: miszerint a Király püspök-féle ösztöndíjasok a győri törvényiskolák hiányában csak a pesti magyar egyetemnél járhatii ak^A 4*» </ 6 A másik folyamodvány, mely Nsgod kegyed Meghagyásából velem közöltetett, t. cz. Grmanecz János úré; erre nézve oda járul az én alázatos véleményem, hogy miután a kéréséhez csatolt orvosi tanulevelekből csak az bebizonyítható, hogy 1850-ki májustól ugyan, de nem május előtt is betegeskedett; május előtti kimaradásának tehát semmi alapos okát a folyamodó elő nem adja; úgy hiszem, ezen iskolábóli kimaradása önkénytinek tekintendő, mely az ösztöndíj elvesztésével összekapcsoltatik. Hogy az ifjú ösztöndíjasnak újra kineveztessék, miután az 5-ik iskolában üres hely nincsen, tiltja a megy ei 184-1-ik i márczius ő-én hozott végzés, mely minden osztályra c sak né gyet enged kinevezhetni ^"A folyamodót tehát odautasítandónak vélném, hogy várakozzék, míg ez osztályban üresség támad, hová bizonyára fia ki fog neveztetni, lia addig is szorgalma és jámbor
