Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1891

70 denominat«, azaz a komáromi gymnásium igazgatójának fenntartott eseteken kívül az ösztöndíjasokat a Királycsalád idősebbje nevezi ki az alispán meghallgatásával. Az 1848-diki vármegyei fölterjesztés értelmében pedig

1: »az alapítvány világos értelme s az eddigi szokás szerint az első iskolákrai kinevezési jog Komárommegye első alispánját, az időközbeni üresség támadáskor pedig a komáromi gymnásium igazgatóját, a család idősbikét pedig egy esetben sem illetvén, a megye az eddigi szokáshoz ragaszkodik.« Mind a két felfogás tévedésen alapszik, de különösen az alapítólevélre való hivatkozás nem felel meg a történeti igazságnak, mert abból semmiképen sem lehet az alispán kinevezési jogát kiolvasni ; azonban a szokásra való hivatkozás már megállja helyét, mert tény az, hogy az i-ső osztályra emberemlékezet óta az alispán úr szokott kinevezni. Tudván azt, hogy ezen ösztöndíj elnyerésének egyik alapföltétele a kebelbeli nemesség, ezen szokás talán azért lépett életbe, mert a nemesség kebelbeliségének megbírálásában tagadhatatlanul leghivatottabb a vármegye alispánja. Az alapítólevélnek ide vonatkozó része így szól : »... Illud expresse ordinando : ut . . . . Admodum Reverendus Pater Residentiae Comaromiensis Superior, Quem semel pro Semper Hujus nostrae fundationis Directorem constituimus et nominamus. In locum ejusmodi Juvenis, qui improbitate et malevolentia sua hocce stipendio se indignum reddidit, pro suo arbitrio immediate alium pro hac gratia qualificatum ex eadem classe nominare, deligere et suscipere valeat. Alias in suscipiendis Juvenibus pro hoc Beneficio seniorem faviiliae nostrae in 1 Lásd 68-ik lapon, 3-ik sorban alulról.