Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1887

28 ságra jutottak, szabadság adassék igazságos s jó feltételek mellett. Hogy pedig más urak is, kik jobbágygyal bírnak, ezen példát kövessék s szabadságot adjanak : azért parancsoljuk nektek, hogy ti mindazon városokkal, községekkel s egyes személyekkel, kik szabadságot óhajtanak, bizonyos feltételek alatt egyezségre lépjetek, s azoknak miattunk általános s állandó szabadságot adjatok. Megígérjük a magunk s utódaink nevében, hogy ezt híven megtartjuk s hozzá ragaszkodunk.«

1 Ezen rendeletből látszik, hogy a szabadságadományozás több helyen megkezdődött, mit előzmény nélkül gyakorlatilag behozni alig lehetséges; továbbá látjuk, hogy azt meg is kellett venni. Olaszországban a szolgaság a 14. században megszűnt, de azért helyzetük nem volt irigylésre méltó. Francziaországban is a 16. századbeli parasztlázadás a szolgaság eltörlését sürgette. Angliában a magna charta alig javított a jobbágyok helyzetén egyéb osztályok kivívott kiváltságaival szemben. Magyarországban »az 1222. és 1231. törvények számos visszaélést, súlyos büntetéssel is fenyegetve, tiltottak el, s a szegény népet a király és főpapok oltalma alá rendelték. Legjobb sorsa volt az egyházak jobbágyainak, mert földesuraik adó és vámmentességi kiváltságot vívtak ki számukra.«

2 Mit bizonyítanak ezen jelenségek? Azt, hogy a ker. háborúk csak az első lökést adták meg a szabadságra — mi szintén nagyfontosságú — befejezés nélkül. A politikában nem kis szerep jutott a polgárságnak, mely a 14. század kezdetén teljesen más képet tüntetett fel, mint a minő a 12. század elején volt. A városokban uj élet vette kezdetét s falain belül oly 1 Heeren. V. ö. Cantu 11. k. 2 Kerékgyártó.