Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1886

VIII. »Mária Teréziának, a mi felséges uralkodónknak és apostoli királyunknak halála annál fájdalmasabban érint bennünket ; mert ő benne nemcsak a királynőt, de egyszersmind a legkegyesebb anyát vesztettük el. Siratjuk benne a keresztény erényekben tündöklő uralkodót, akiben a tudomány bőkezű ápolóját, a vallás buzgó terjesztőjét, az alattvalók édes anyjukat, az egész világ pedig minden erények és tökéletelességek példányképét tiszteié. A jobbágyi kötelesség hozza magával, hogy a bennünket ért súlyos csapás felett ne csak csöndesen keseregjünk; hanem a legjobb és legnagyobb Uralkodó iránt való mély hálaérzetünknek tüntető gyász-szertartás rendezése által is iparkodjunk kifejezést adni; különösen mi, kik a magyarországi tanügynek őrei és napszámosai vagyunk ; — mert ő volt, aki boldog uralkodásának egész ideje alatt a tudományt nemcsak kiváló gonddal ápolta, hanem azt minden időre meg is alapította. Addig is tehát, míg az összes tankerületekben tartandó gyász isteni-tiszteletek módját felsőbb helyről elrendelik, — ne késsünk a mi kerületünk részéről már előre is meghozni a kegyelet adóját. Ennélfogva a vezetésemre bízott tankerületben a gyászszertartásokat ily módon óhajtom megtartatni : 1-ör, mondja el a tanuló ifjúság kebelében alakult Mária-egylet (Congregatio Marian a) három egymásután következő vasárnapon a szokásos halotti imákat és zsoltárokat, (Officium d e f u n c t o r u m). 2-or, imádkozza el a tanuló ifjúság a templomban fennhangon, három egymásután következő kedden és szerdán a rózsafűzérfT" (Corolla Marian a), hozzákapcsolva a