Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1886

VIII. idézett elő és egy alkalommal a zavargások lecsendesítésére Batthyány Adám katonaságot kért az ő megyéjébe : minden túlságos szigornak és kegyetlenségnek mellőzését ajánlva, így irt vejének, Albert herczeg, kir. helytartónak: Legyen önnek gondja reá, hogy a katonaság a szegény parasztság e 11 en könn,ye 1 mű 1 eg ne használtassák. És midőn ennek daczára katonai kihágások hírei jutottak el hozzá, neheztelő hangon irt vejéhez, Albert kir. helytartóhoz: »A sokasodó embertelen katonai kihágások, melyek M agy

aro r s z ágb

an előfordulnak, méltán felzaklatják lelkiismeretemet. E tárgyban annál szigorúbban kell figyelnem, mivel látom, hogy azok meggátlására nem fordíttatnak a kellő eszközök s még azokat is mentegetni és. elpalástolni igyekeznek, mik valóban súlyosak. . . .« Midőn a temesi bánság visszakebelezése határozattá vált, így irt a királynő Albert herczeghez : »E mai nap nagy nap Magyarországra nézve! A bánság feletti kérdés el van döntve. ... Megelégedésemre szolgál, hogy... ezen ország boldogabbnak tartja magát, mint volt azelőtt. Én jó magyar nő vagyok; szivem csordultig tele van hálával ezen nemzet iránt. Ez órában elmondhatom: consummatum est (be van fejezve) s én nyugton mehetek végső nyugalomra ! « Élénk világításban tüntetik fel a királynő igazságos érzületét a Lengyelország felosztására vonatkozó következő szavai: »Az egész ügy oly kellemetlen nekem, olyannyira ellenkező elveimmel s kormányéletem egész folyamával, hogy csak rá sem gondolhatok«; — úgyszintén Kaunitz herczeghez intézett következő sorai : »Gondolja meg, her-