Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1885

HÓDOLAT méltóságos és főtisztelendő pannonhalmi főapát úrnak, 1885. szept. 20-án történt beiktatása alkalmából. i^vifáradott, . . . pihenni szállt az Óriás, Remegve, félve kérdezők: ha jő-e más? Ha gyújthatunk-e újra oly tüzes sugárt, Mely átvilágosítja majd az éjszakát ? ! A múlton elmereng, jövőbe néz szemünk ; Amott tapasztalást, emitt reményt nyerünk ; Ikerfiak gyanánt a jó szülő ölén Ölelkezék a röpke mult s jövő remény. A múltba visszanézve megnyugodhatunk; Derék csatát vivánk, pirulni nincs okunk ; Ha egybe-másba tán nem érheténk sikert, Eszünkbe jut: közéletünk ma mily kevert! Siker hiányaért okozni másokat, S a gyengeséget eltagadni nem szabad ; Hibázhatánk mi is, — hibázni emberi ; De nem, — a tévedésbe megfenekleni. Jövőre int a példaszó : ki nem halad, Habár nagy ész, előbb-utóbb is elmarad ; A küzdelem terén előre menni kell, A bajnok önfeláldozó erényivel. i*