Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1884

7 szerencsések lesznek Cicero örökbecsű műveit közvetlenül tanulmányozni — philosophiai müveinek, sőt ezek csak egy részének tartalmi gazdagsága és e tartalom nemes komolysága által sikerül tán már megelőzőleg e művek iránt bennök érdeket s az említett nagy szónok műveinek eredetiben való élvezésére vágyat ébreszteni. Annak kijelentése után, hogy dolgozatunknak czélja korántsem szakszerű fejtegetése és birálgatása a görög-római philosophusoknak az istenség mivoltára vonatkozó tanításainak, lianem csak e tanításnak összefüggő, rendszeres, rövid előadása a Cicero művei által kijelölt körben és irányban, — áttérünk azon előzmények előadására, a miket a később mondandók helyes megértésére szükségesnek vagy haszuosnak tartunk. * * • * M. Tullius Cicerónak hazája érdekében kifejtett működését méltatni — nem tartozik e tanulmány körébe. Hogy mennyire kitűnt a római szónoklat terén — azt meg szinte felesleges még csak vázolni is. De talán semmi sincs, a mivel hálánkat jobban kiérdemelte volna, mint ama serény lelkületével, melynél fogva késztetve érezte magát arra, hogy a philosophiának semmiféle kérdését se hagyja latin nyelven felvilágosítatlanul.

5) Azzal a hálával, melyet polgártársaitól a maga számára igényelt azért, mert mikor egy ember kezében volt az állam, sem el nem hagyta magát, sem el nem csüggedett, sem pedig úgy nem viselkedett, mint a ki az emberekkel és viszonyokkal meghasonlott:

6) azzal a hálával mi is tartozunk neki. Mert ugyanakkor, midőn ő magasztosnak és a rómaiakra nézve dicsőségesnek tartotta, hogy ezek a philosiphiában ne szoruljanak a görög művekre : ugyanakkor elérte azt is, hogy mi se szoruljunk a görög könyvtárakra,

7) s így a századoknak rombolását, melyeknek folyamában a görög philoso5) De divin. II. 2. — 6) U. o. — 7) Tusc. quaest. II. 2,