Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1882

5 nak, a gyökér-, szár- levél- és trichom vagyis a hajszálképződményeknek valamelyikére vezethető vissza. Morphologiailag hasonnevüek azon növényrészek, melyek fellépési módjukra s helyzetükre nézve hasonló törvényeknek hódolnak, jóllehet később, a fejlődés előbbre haladtával egymástól eltérő alakot vesznek is fel, megfelelőt azon physiologiai szerepnek, melynek betöltésére fejlett állapotukban hivatva vannak. A gyökérképződmények külalakjukra nézve a legkisebb változatosságban szoktak előfordulni. Az igazi gyökereket jellemzi egy laza összeállású szövettömeg, mely csúcsokat süveg módjára födi. Az oly növényrészeket tehát, melyek végén a gyökérföveget megtaláljuk, mindig valódi gyökérnek kell tekintenünk. A trichomképződmények akár élettani jelentőségüket, akár alakjukat vegyük is tekintetbe, már jóval nagyobb változatosságban fordulnak elő. De mégis megegyeznek abban, hogy az epidermis (külhám) sejtekből, azoknak kinövése s átalakulása folytán származnak. Végre ami a szár- és levélképződményeket illeti, ezeknek fölismerése czéljából már csak e két szerv viszonylagos állására lehetünk tekintettel. Mert valamint a szár, ugy a levél is oly sokféle alakban fordulnak elő s ezeknek megfelelőleg oly változatos élettani szereppel is bírnak, hogy egyes esetekben csakis az egymáshoz való viszonylagos helyzetet tekintve mondhatjuk ki határozottan, hogy szárral vagy levéllel van-e dolgunk. Ezek után áttérhetünk a növény szár- vagy tengelyképződményének tüzetesebb ismertetésére, és pedig először alak-, másodszor szövet-, harmadszor élettani tekintetben. I. Mindazon növényrészt, mely tekintet nélkül a külalak- s állományra, azon képességgel van felruházva, hogy leveleket hozhat létre, vagy tényleg visel is magán ilyes függelékképződményeket, a növény szárrészletéhez soroljuk. A szárat a