Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1880

4 Geiza, fejedelem. 972—997. A viszonyok hatalma tehát a magyar nép erkölcsi életét forduló pontra hozta és már Geiza fejedelem átlátta, hogy a kereszténységnek utat kell nyitnia nemzete kebelében, hacsak azt a hunnok és avarok sorsára juttatni nem akarja. Ámbár a magyar ősöket megelőzött rokon hunnok és avarok a hatalom magas polczára emelkedtek ; mégis birodalmuk rövid idő múlva összeroskadott. — Országok és hazájok elpusztult és avval együtt ők is elpusztulának. — Ki mondja meg, nem ezen sors várakozott volna nemzetünkre is, ha, — mielőtt a felingerelt szomszéd nemzetek boszujának súlyát érezte volna — még ideje-korán ki nem köt ama kószálnál, hol feltalálta a mentő egyházat, a mely tanítása által megszelidíté és a szomszéd népekkel barátságos viszonyba hozá. Megkönnyítette e törekvést azon körülmény is, hogy ez időben a fejedelem ipja, Gyula erdélyi vajda, már a keleti kereszténység tagja volt, a miből némelyek elég indokolatlanul azt következtették, hogy a görög szert, egyház tette az első hódításokat Magyarországon. Az idők követelményei alól kitérni többé nem lehetett és Geiza viszonzásképen Ottó mult évi követségére, 973-ban küldé el követeit Ottó királyhoz Quedlinburgba, szabad bejövetelt engedvén mindazon papoknak és szerzeteseknek, a kik a ker. vallás terjesztése végett országába jönni szándékoznak. Az első, a ki a magyarok közt térítési czélból megjelent, Wolfgang einsiedelni szerzetes volt ; de ezt Piligrim passaui püspök nem sokára visszahívta, hogy önmaga vehesse kezébe a magyarok megtérítésének dicsőségét, szándéka levén, Magyarországot egyházjogi hatósága alá terelni. Piligrim, 974-ben VII. Benedek pápához irt levelében igy szól: „A pogányok oly békében élnek a keresztényekkel, s velők oly annyira barátkoznak, hogy ott Izsaiás jóslata látszilr*teljesedni : a farkas és a bárány együtt legelnek ; az oroszlán és az ökör egy jászolból esznek. "