Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1879
11 csodás dolgot sorol fel, babonás hiszékenységről nem vádolható. Ö ugyanis a történeti hűséghez tartozónak tekinté a prodigiák elősorolását, mivel azok a régiek lelkületére nagy befolyást gyakoroltak, azon hiszemben levén, hogy az istenek akarata és a jövendő azok által nyilváníttatik. Itt-ott saját véleményét is nyilvánítja és a prodigiákat majd a mesék közé sorozza, majd az istenek haragjának jelképezésére költötteknek mondja 5 3). — Korában az értelmiség nem sokat adott az istenekre, valószínű tehát, hogy Livius sem volt más véleményben. Arai politikai nézeteit illeti, azokban korának legderekabbjai szintén osztozának. Anélkül, hogy Augusztus vesztére törne, semmit sem tartott a rómaiakra lealázóbbnak, mint a szolgaságot ; a legnagyobb erényeket — úgymond — a regni cupiditas elhomályosítja. — Azon államformát helyesli, midőn mérsékelt és bölcs előkelők állnak a kormányrudnál; a sokaság és azok vezetőinek uralmát elveti, egyedül a senatust, mely a köztársaság boldogabb korszakában a legnagyobb vész idején a szabadság őre volt, tartja a szabadság egyedüli és biztos oszlopának. Szívvel, lélekkel küzdött a köztársasági alkotmány mellett 5 4), a társadalmi osztályok észszerű elkülönítését óhajtja s nem kételkedik, hogy Serviusnak emléke, ki ezen társadalmi rendfokozatot megalapította, örökké elnifog 5 5). Ezeket előrebocsát va még néhány szót müve czéljáról, az első tiz könyvben használt forrásokról és nyelvezetéről. Niebuhr, ki a régibb Livius-magyarázók közül legélesebben birálja 5 3) V. 21. 9. — VIII. 6. 3. 5 4) II. 1. 1. annuos magistratus — imperiaque legum, potentiora quam hominum peragara. 5 5) I. 42. 4. „— ita Servium conditorem omnis in civitate discriminis ordinumque, quibus inter gradus dignitatis fortunaeque aliquid interlucet, posteri fama ferrent."
