Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1877

24 hangoztatták véleményeiket, hogy megnyerjék kegyöket *); gyökerestül fölforgattatnak az eszmék, melyeken akkorig a társadalom nyugodott; a népfenség .... az emberek egyenlősége mind megannyi hitágazatokká változnak; . . . a nemesség nem bir létjoggal, minden vallás babona, az ősi eszmékhez ragaszkodás előitélet. A köztársaságok bámulat tárgyát képezik s gyaláztatik a lovagias odaadás a király, nők, a haza iránt. Védettből védővé lesz az irodalom, . . . három, négyhangzatos szólamot elmondani, mindent kétségbe vonni s mégis mindenről Ítéletet hozni bölcselkedésnek tartatik . . . nyilt támadás intéztetik a megállapitott rend, a szokott formák, az elismert tekintélyek, az egész politikai és vallási rendszer ellen" 2). Ily eszmeforradalom cirkulált egész Európában; igaz! — eleinte csak a felsőbb körökben, de innét csakhamar kiszivárgott az alsókba is, s a nemzetek gondolkodásmódját egészen megváltoztatta 3). És midőn bekövetkezett, a minek elmaradnia nem lehetett, ekkor magok az előidézők is összerezzentek. „Midőn a viszonyok egyszerre uj fordulatot vőnek, csakis azért zajongtak oly eliszonyodva és megrémülve az erőszak fölött, mert nem volt bátorságuk önként bevallani, hogy a fölvilágosodás elérte czélját", mondja Bauer 4). Pedig hát, irja ugyanezen szerző: „A felvilágosodásnak nem volt igaza, midőn e varázsütés miatt panaszkodott", mert „ő lett a győztes"

5). Németh Vilmos. J ') Cantu XIV. 843. 3) Cantu XIV. 853-854. 3) lleeren 446. <) Bauer II. kötet 6-ik 5) Bauer II. 7. /