Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1876

(J a képét és határvonalait megrajzoljuk, kevés pillanat múlva a megjelölt helytől eltérve látjuk. — A felhők alakja tehát minden perczben változik, s mégis mindennek daczára közös jellegük nyomán csoportosítani, osztályozni lehet. Az első, ki a felhőket jellemző különbségekre figyelt, s figyelmeztetetett, Howard angol vala, ki 18 éven át e czélra berendezett vizsgáló toronyból észlelte azokat, és gondos megfigyelések nyomán három főcsoportra : bárány (Cirrhus), réteges (Stratus) és halmos (Cumulus) felhőkre osztotta. — E három csoportozatot sokszor láthatjuk az égen s könnyen meg is különböztetjük. — A cirrhus felhők igen magasan, majdnem függélyesen fölöttünk képződnek, toll- vagy pehelyszeriiek, göndörek és bodrosak ; — sokszor keskeny hosszúkás szalagot képeznek, máskor hálószerű alakkal birnak. Gyakran meg oly csíkokat is alkotnak, melyek északfelé összehajtanak, miért is poláris csík nevet nyertek. A stratusok könnyűd fehéres, elég Sűrű áttetsző felhók, hosszúra elnyúlt réteges alakzattal elég jelentékeny magasságban, ugy, hogy alattuk több felhő-réteg is foglalhat helyet, miként ezt az ellenkező irányban vitorlázó légroham által hajtott felhők egymás fölötti elhúzódásából szemlélhetni. — A cumulus felhők középszerű magasságban lebegő, élesen határolt, sűrű barnán színezett tömegek, baglya- vagy halom-csoportozathoz hasonló alakzattal; néha egyenkint lebegnek a levegőben, néha pedig többen egyesülnek, mely esetben alapjuk egy és ugyanazon síkban fekszik. A cirrhus felhők közönségesen kora reggel képződnek, mikor is a derült tiszta kék égen egyes fehér foltok jelennek meg, s nem ritkán a felső légroham által elnyújtva a réteges felhőkbe képeznek átmenetet alkotják a cirrho-stratus felhőket; ezek csekély vastagságuk és sűrűségűk mellett tetemes vízszintes kiterjedésükön megismerhetők, színezetük a sűrűség és a nap állása szerint a halavány-sárgától az egyenletes szürkéig változik ; néha, különösen este, bíborvörös. Ha pedig fehér, kisgömbalakuak, cirrho-cumulusnak mondatnak. A stratusok reggel a fölemelkedő ködből, s igen sokszor estve vagy éjjel támadnak, s nem ritkán a halmos felhőkkel egyesülve a strato-cumulus felhőket képezik, a midőu sík alapon kidudorodások mutatkoznak, s néha oly nagyok, hogy hatalmas hegyek alakzatával birnak, s ha igen gyorsan fejlődik, nagyon sürü és sötét lesz, és zivatarfelhőnek mondjuk.