Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1859
10 között. Vigasztaló s maradásra intő fejedelmi szavait ide iktatni e lapok szűk tere nem engedi. Országunk akkori hg primása Barkóczy 29-én, tehát már más nap, nem csak vigasztaló pásztori levelével, de nagy mennyiségű élelmi szerekkel is sietett enyhítni a valóban nagy és közös ínséget. — Acta Parochiae- s leveléből értem, hogy Esztergomban is érezték eme földindulást. A váci, győri és szepesi püspökök s a közelebb fekvő városok lakói siettek részesei lenni hozzájuk hirtelen eljutott testvéri szenvedéseinknek; szárazon és vízen sereglettek hozzánk, vigaszt és segélyt hozván számára a gyötrött és kiszenvedett népnek. A vallás vigasztaló szavai után epekedő népet egy szabad téren, a mostani katonai kórház kertjében (Trinitariusok egykori laka és kertje) fából rögtönzött tágas sátorban erősiték a sz. hit igéivel, és vértezték Krisztus szent testével az Ur lelkes szolgái, kik (Hist. Paretiae) körüljárván a többszöri, habár csekélyebb rengések miatt úton útfélen összecsoportosult megfélemlett népet, szónoklataikkal buzditák a keresztényhez illő lelki-erősségre s önfeláldozásra! Mily hatással birtak a gondviselésbeni megnyugvásra intő s bátorító szavak, fényes tanúságot teszen ama magasztos jelenet, midőn a naponként tartott ájtatos körmenet — julius 5-kén — visszatérne a mostani nádorvonalon kivül eső, most már nem létező kálváriától, ama kebelrázó jelenet dacára, midőn az egész várost a Duna felé nem annyira megindulni, mint rohanni látnánk: senki el nem hagyta helyét, sem ezen iszonyatos látvány ébresztette jajgatásaival az ünnepélyt senki nem zavarta, deliangosabban emelkedett imánk ég felé, s „Könyörülj Uram a te népeden! u csak ihletebben zengett az esdő ajkakról. Nehéz napjai lehettek ezek szegény városunknak! hisz, miként fön láttuk, ember, talán családatyák éltét sem kímélte ama bősz jelenet, mely, miként olvasom, „Győrt megtámadta, Budát fölzaklatta, Komáromot megsemmisítette ! u Az első erős ingást vagy 7—8 perc múlva tartósabb és sokkal erösebb követte; a tornyok mozdulni, egymásba ütközni, csúcsaik meghajlani látszottak; megrepedtek a legvastagabb falak, széttöredeztek a legerősebb gerendázatok, beszakadoztak a boltozatok, kémények és tornyok leomlottak. A Duna partjain megnyílott földből több helyen lángok emelkedtek. Egy szemtanú onokáinak ajkairól hallám: szinte ily földnyilás vala látható a mostani Rozália-téren, a kápolnához közel, melyből hoinok és füstfelleg hatott föl. A sz. Ferenciek — most kormányi épület liszt- és gabonatárul
