Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1859

Ab indignatione eius conimovebitur terra. Psal. Földrengések Magyar-hazánk határain, különösen városunkban; történeti adatok és kéziratok nyomán. Néhány évek előtt Írott Programmunkban amaz érintett természeti tünemény okait s némely messze vidékeken fölmerült kebelrázó következményeit ecsetelte tollam, melyet jelen tudósítványban — ismét befutván honunk természettani bár kopár történetének mezejét —koronként e szép hazában fölmerült földingásokat törekszik röviden rajzolni. Hazánk dunáninneni része leggyakoribb színhelye ezen földalatti rémjeleneleknek; főleg Komárom s határos vidéke, hol fejedelmi Dunánk — több tekintélyes folyamok habjaival gyarapulván — terjedtebb medrében hömpölygeti alá szőke hullámait. „Korunkban — olvasom a mult század második felében kelt kéziratban — valóban ugy látszik e természeti rettentő tünemény meghonosult e város s közel vidékein; Komárom lakosai alig kéttized év alatt vagy négyszázszor érezték a földet alattok ingani, melyet magam is nem kis aggodalom közt éjjel és nappal most is tapasztalok. A természet eme tüneménye sem uj, sem ritka; földünkön már hajdan, Nagy Gergely pápa irja: „A földrengések számtalan városokat semmisítének meg a világ különféle részeiben, miként ezt elégszer hallottuk '). Sz. Ágoston állítja: „Lybiában magában egyszeri földingás által száz város pusztult el. Antiochia, Syriának éke, hasonló veszély által háromszor majd földig romboltatott" Okairól, nemeiről és szomorú következményeiről ezen természeti vészjeleneteknek máskor bővebben szólottam; most csak némely megelőző körülményekről akarok még néhány szót mondani. Látérzékeink elégtelen közegek e jelenet eleve meghatározásában. A természet ezen elrejtett működésébe a gyenge testi szemek be nem hatolhatnak; a hall- és szagló-érzékek valamivel nagyobb szolgálatot nyújtanak; földalatti morgások, dörgések, bőgésszerü zúgások előzik meg a rögtön megrendülő földet; a légkör nem ritkán kénszagot terjeszt, ') Honiilia in Evangelia. Lib. II. de Mirandis. 1*