Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1859

13 gyanúm alaptalan voltát magam kimutassam, 1783-iki apr. 22-én érzett, még pedig a husz év előtti s a követők közt a legnagyobbikat szinte ide jegyzem. Husvét-kedden reggeli negyedfél órakor a várost s Komárom várait oly mérvben rázta meg e félelmes erő, hogy néhány perc alatt szabadba menekvök jajkiáltásai, a kétségbeesök rémes hangjai valának mindenütt hallhatók! nem volt egy épület, melyen a romboló erő nyomai föl ne tűntek volna. Erős északi szél, szokatlan hideg eső követte nyomban a többször megujult erős lökéseket. A közel lábatlani hegyhalmok egyikének régi száraz nyílásán erősen felbuzgó víztömeg folyott ki. A föld színén emelkedő lángok nem mutatkoztak, mint egykor; azonban tüzes meteorok jelentkeztek gyakran. Május, juniusban többször tompa zúgás, ismét éles, dörgésszerü moraj űzték el álmait és szakaszták meg napi foglalkozásait végpusztulásán aggódó népünknek! Junius 10-én délután vagy négyszer tapasztalt rengések valának minden veszély nélküli következményei ama majd hónapokig tartó s vésztjósló hangoknak. A nap és hold még a következő hónapban is vérszinben tűnvén föl, az aggodalmas népet különféle bal sejtelmekkel tölté el; hihető a többszöri rengések következtében megmenekült kén és egyéb körléggel vegyülő gőznemek okozták ezen égi testek félelmetes színét. E század végső tizedében legalább nálunk a természet eme földalatti forradalma megszűnt — talán, hogy helyet adjon európai földrészünk nyugoti fölszinén kitört társadalmi megrendüléseknek! 1806-ban szept. 22-én jelentkezett ismét, mely hogy az egyes nyilvános épületeken jelentékeny nyomait hagyhatta, onnét is kitetszik: hogy a sz. Ferencrendiek szenvedett kára 1000 forinttal pótoltatott. 1810-ben január 21-én estve minden vészes következmény nélkül; 1822-ben január 26-án szokatlan keményen megdördült az ég reggeli 5 órakor, koránsem képzeltette velünk, hogy ezen esztendőben nem csak fölöttünk, de majd alattunk is meg fog rendülni; ami valósággal febr. 6-án reggeli 9 órakor egy kis mozgással el is kezdődött. Febr. 18-án nagyszerű büdös köddel virradt meg, mely dél felé a földön egészlen eloszlott, s utána különösen langyos és fényes nap támadott. így rontott ki este '/

4 6-ra a legnagyobb földindulás, és tovább tartott egy percnél. Néhány kéményen kivül egyéb ugyan semmi se szakadt le , de sok erős épület mégis nagyon megrepedezett, mint: a sz. András temploma s melléje ragasztott Benedictinusok klastroma. Nyolcszor ujult meg ezen éjjel, s többnyire szélcsendes idő volt. — Holéczy — a szemtanú — ugyan ez följegyzé a napokat s órákat, melyekben a félelmes tünemény — az egy