Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1859

11 szolgáló — egykori templomának beszakadt boltozata alatt 7, és leomlott tornya alatt még több ember találta gyász temető helyét. Szent János, most romokban fekvő templomának tornya két, egymást nyomban követő rendülés folytán leomlott, és felső része a tetőt s a szentély boltozatát átzúzván, az oltárról menekülni akaró áldozárt (Venczel Jánost) romjai alá temette; fején és karján szenvedett öt nehéz sebének dacára sikerült, az ismételt ingás által mintegy segítve, a romok közt nyílást bontani, hogy lég hiánya miatt a megfulás okozta bizonyos haláltól magát megmentse. E templom is tehát, miként most a tűznek, úgy 1763-ban a földrengésnek pusztító hatalmát hirdeté! Hát városunk egykori dísze, az építészetnek manapig valódi remeke, sz. András-templomunk, talán megküzdött e borzadályos földalatti erő hatalmával!? Jeremiással: „Szétszórattak szentélyének kövei stb.

u mi is elmondhatjuk! Az Úr e tizenöt éven át épült, s épen bevégzett, de még föl nem avatott dicső földi hajléka, melynek enyészettel dacolni látszó tömör falain avatott művészek igyekeztek halhat— lanítani ecsetöket (Malpes, bécsi jeles festő, rajzolta ki), s melynek minden egyes részei mestereinek jártasságáról tettek fényes bizonyságot! Igenis, az Ur e szent háza, melyről az akkoron divatozó latin nyelven többi között ezeket írja egy helvét vallású szemtanú: „Ferreus es, si te collapsum non tangat Augustissimum illud Patrum Societatis JESU sacrarium! quo gloriosius, quo magniticentius orbe in hungarico reperiebas nihil. Cui pauca paria, pauciora quae illi anteponantur, vidit Germania!

u Igen, e magasztos épület, atyáink vallásos kegyeletének e dicső emléke, kőhalommá változott! tornyai ledőltek, ívezete beszakadt, — kivévén azt, mely a templom hajóját borítá — de ez is veszélyes repedései miatt később 1767-ben leszedetelt, s fából készíttetvén, az 1848. ismeretes tűzvész által másodszori elpusztulását okozta. A díszes templom mellett emelkedő — jelenleg a sz. Benedekiek — székháza, mely ama vésznapok előtt annak fényében osztozott, most szomorú romjainak szintén gyászos versenytársává változott! Főfalai, a gyökfalaktól (fundamentum) elválván, majd egy lábra hagyták el köröskörül eredeti irányukat. Első tekintetre, a szakértők véleménye szerént alapjából kellend újra építeni; de később, midőn a köromok eltakaríttattak: felső emeletét szedették csak le, s a szobák beszakadt boltozatait — gerendázattal cserélni föl-—célszerűbbnek vélték. Most emelkedett az udvarra nyúló egy-emeletü szárnyépület, s igy nyeré lakházunk jelenlegi egyenes szögű alakját. A templom és ezen épületen okozott kár négy-