Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1858
9 és föld hatalmas isteni Urának!? nem látjuk-e itt is a teremtés egyes részletein elömlő s a nagy egészet össze- s fentartó szép rendnek kétségbevonhatlan és nyilvános nyomait? Igen, mi tisztán láthatjuk ez elrendezésnél, hogy nincs ugrás, hanem minden mozzanataiban e nagy természetnek gyönyörű következetességgel nyilvánuló átmenet tiinik fel! Mint minden, ugy e tollas állatkák is az önfentartás és gyarapodásra kivánt kellékeket pusztán ösztöneik következtében szerzik meg. Az annyira szelid természetű madárkák is miért oly ingerlékenyek költés idejekor a velük egyenfaju testvéreik iránt, és miért támadják meg egymást oly ellenséges indulattal egyedül az élelmeiket megegyező módon kereső tollasok? hisz nem eszes lények, kiket az irigység rút szenvedélye zúdít egymásra fel? Egy láthatlan kéz, mely oly bölcsen mindent elrendezett, vezérli őket is mindarra, mire az önfentartás és gyarapulás tekintetéből ez oktalan csevegő sereget ösztönözve látjuk. E tünemény s ehez — a természet még oly sok titkot rejtő nagy mezején észlelt ezernyi hasonlók bizonyára az embert, ez eszes teremtményt, komoly vallásos érzelmekkel telt elmélkedésre ébresztik, miként a Bölcseségkönyv 13. r. 5. v. olvassuk: ,,A teremtmények szépsége és nagyvolta hasonlóképen megismerteti az ö Teremtőjét. 1, 4 — A természet minden elfogulatlan szemlélődő előtt kettős érdekkel bír, mert a szép mindenség élvezetdús szemléletén kivül, ugyanezen mindenség örök Urának imádandó tulajdonait is hangosan hirdeti. De hova tévedtem kitűzött czélomtól és kezdetben lett azon Ígéretemtől, hogy a tollasok fészkeinek mesterséges módon eszközlendő elkészítéséről akarok , még pedig gazdászati szempontból, szólani? S megvallom, nem kissé ébresztett Altum tudor ezen nézetének közzétételére azon édes remény, hogy kerti s mezei gazdászatunk örvendetesen fejledező terén találkozik majdan, ki amaz eszmének életetis adand, és gyümölcsös kértéit, és tagosított, fákkal szegett telkét ily természetutánzotta mesterséges fészkekkel látandja el, melyek szerkezete s belelrendezése főleg oly madárkák természetének felelnek meg, melyek — mint mondva volt — kerteinknek hasznos vendégei, s melyek a zöldelö gyenge növényzetet letartó férgeknek hatalmas pusztító kémei. Megérkeztével a rovarpusztitó vándortollasoknak, a férgek annyi nemei is részint téli zendergéseikböl, részint petéikből az éltető napsugarak által szinte uj életre ébrednek s nyilván mutatkoznak. így gondoskodik a kinyílt természet enyhültebb vidékre hívott vendégeiről! Mily kívánatos és nyereményes mezeink és kerteinknek szintén már 2
