Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1858

8 pelvheseik bizonyos környékhez, hogy ugyanazon, habár csekélyebb téren is többen jelennek meg, pedig azon egy fajhoz tartozó tollasok: ama körülmények nemléte okozza; de általában tapasztalhatja a figyelmes szemlész, hogy minden madárpár, az év bármely szakában, élelmet szintén csak bizonyos, mintegy a természet-kijelölte föld térségén keresi , melynek határán belül egy második ugyanazon fajú madárpárnak jelentkezni nem szabad; — de ugyanazon területet birtokló különfaju madarak békésen meglaknak, hisz mint már megjegyeztük, egyik a fák lombjain, másik ezek kérgén, némelyek bozóton, vagy a talán átfutó patakcsa partjain, s igy ugyanazon térnek mind különvált helyein, keresnek élelmi anyagot, mely szinte vajmi külömbözö; határsértés s térbitorlás miatt nincs is közöttük ellenségeskedés. Oly fajú rovarevö madarak tenyésztési helyén, melyek nem a közel esö bokrok, lombok s cserjéken szedegetnek maguk s piczinyeik számára eledelt, hanem messzebb tájra röpülnek el azt összegyűjteni, mint például a gyorsan szálló fecskék, több párt is láthatni, még pedig egymáshoz igen nagy közelben békésen tanyázni, öt, hat fecskefészek csüng falun nem egy ház füstös ereszének gerendázatain. Ha a madárfajak oly természetűek, hogy nem repülnek messze élelmet szerezni, talán vagy azért, mert kevesbbé válogatók lévén, a rovart és magot is egyiránt megeszik; szintén nem látszanak kizárólag bizonyos meghatározott élelmezési tért párankint birtoklani; igen természetes tehát, hogy az ilyféle tollasok fészkeit is egymáshoz közel esni látjuk, hisz mindent fölfaló természetük következtében —- habár kisebb területre szorítvák — nem egy hamar fognak éhséget, s ezt nem tudom mily nagyot, szenvedni; példa a sokaktól oly kártényoknak s kíméletre épen nem méltóknak híresztelt házi verebeink (Tringilla domestica), melyek vajmi sokan ütnek ugyanazon csűrben tenyésztési tanyát, s a hosszant nyúló buzakazalokon hangzott élénk csiripeléseik hihető örömnyilatkozat a szerencsés találkozás felett ily élelemgazdag halomnak tetején, az egyetértésnek is hangos jeleit mutatják; ugy szinte a többi bogyót és rovart-evö, vagy élelmükért messzebbre szárnyaló tollasok: varjak (Corvus),csókák (C. monedula), seregélyek (Sturnus vulgáris), gyurgyalag (Merops apiaster), halászka (Sterna), csüllök (Larus), gémek (Ardea) és több más, főleg vízimadarak példája mutatja, hogy nincs határ vetve azon víz- és földtérnek, melyen élelmüket keresgélni szokták. íme, szeretett ifjak, ki nem veszi észre közületek még ezen alsóbb rendű teremtményekre vonatkozólag is bölcs intézkedését az ég