Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1857

8 szik*'*! — E vezérvilágot el ne tévézd soha! Ne nézz se jobbra, se balra, csak előre. Az érzékeidnek kedvező öröinrózsák ne vonjanak félre az erény ösvényéről; vigyázz, nehogy az utat hazának tekintsd, hol lelked már megpihenni szeretne! „Nincs itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük." (Zsid. 13, 14.). — ,,Harc az ember élete e földön.

u (Jób. 7, 1.) — Küzdj hős csatár gyanánt önmagad ellen, haladván mindig csak előre; hisz tanultad, hogy „aki nem halad, az elmarad*

1*. — Tövises az ut bár, mely célodhoz vezet, de ne riadj viszsza az akadályok miatt. Könyeket sajtolnak talán szemeidből a kellemesre hajló sziveddel ellenkező elmélkedések, melyek néha játékaidtól visszahínak, dolgozó asztalodhoz intenek; de gondold meg, hogy ez mindig igy volt. Szenvedtek mások is, és talán többet, mint te. „Dulcia non meruit, qui non gustavit amara: Saepe túlit fessis succus amarus opem.

u Egy csöndes önmegadás, Istenben vetett erős bizalom megment a csüggedéstöl; s elmondhatod Berzsenyinkkel Istenhez fohászkodva: „Buzgón leomlom színed előtt, dicső! — — letörlöm könyjeimet, s megyek Rendeltetésem pályafutásain A jobb s nemesb lelkeknek utján, Merre erőm s inaim vihetnek!" Lélek! halhatatlan ihlete a mindenség nagy Urának, mi volnál te az ifjú kebelben, ha az megfeledkezve rólad, csak anyagi ingereinek élne elhanyagolva isteni jelenlétedet!? — Egy nem szívesen látott vendég lennél te söpretlen, tisztátalan szobában (minő a könnyelmű ifjú kebele), hol üdvös és a jóra intő sugallataid s baráti szózataid végre kifáradva messze távoznának. Az oly ifjút, ki csak testét cicomázza, lelkére pedig gondot éppen nem visel, ki folytonos szórakozottságban él s a könnyelműség lengeteg szelétől ide s tova hányattatik, valóban megilletik sz. Bernát ama szavai: „Cur carnem tuam — úgymond — pretiosis rebus iinpinguas et adornas, quam post paucos dies vermes in sepulchro sunt devoraturi, et animam tuam bonis fidei operibus non adornas, quae Deo et angelis eius praesentanda est in judicio? Cur animam tuam vilipendis et ei carnem praeponis? — Dominam ancillare, et ancillam dominari magna equidem abusio est."