Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1857

17 radtál (de ne képzeld magadat mindjárt fáradtnak}, vidítsd föl kedélyedet ártatlan mulatságok által: ,,Interpone tuis interdum gaudia curis." A messze utazó vándornak is könnyebb és kellemes!) az útja. ha kiszabott időben, kijelölt pontokon meg-megpihenhet: „Intervalla viae fessis praestare videntur, Quae notat inscriptus millia multa lapis." l)e szabad időd ne legyen huzamosb, mint amennyi elégséges arra. hogy testeröd gyakorlása s visszaszerzése által szellemed is ujeröt. kedélvzeted virgonc elevenséget, képzeröd ruganyosb lendületet, elméd élesb fogékonyságot nyerjen. „Omne, quod est nimium, vertitur in viti«m

u. Valóban rútul visszaélnek hivatásukkal azon könnyelmű tanoncok, kik például egész szabad id ej őket az uszodában, vagy a jég hátán töltik. Nem vagy eszkimó, sem bukdár, vadruca, vagy szárcsa, hogy egész napestig a jég tükrén kalimpálj, vagy pedig a hüllők hig lakában lubickolj. — Nem is említem azon tiltott mulatságokat, melyeknek titkos sutjaiban ténfergő némely romlott szivüek már-már a vézna sybariták zörgő vázaivá korcsosulhatnak. Isten őrizzen benneteket, hazám ifjú reményei, az ily elaljasuló cimborák gálád csábjainak minden nemesb érzületet megfertőztető mérges lehétöl! —,,Az ö nevetésök fájdalommal elegyítletik és örömük végét siralom foglalja el". (Péld. k. 14, 13.) — A munkakedvelöknek sohasem lehet unalmas a magány. Mindig talál tennivalót a magát tökéletesbíteni akaró növendék. Míg a henyeség kárhozatos ördögi párnáján nyújtózkodó hülye mélázó a boglyas unalom kiaszott karjai közt így ásít föl: „Jaj! mily ólomlábon jár ez a vén idö!

u; addig a szorgalom fölkent bajnoka metsző fájdalom mély sóhajával ekép fohászkodik: „Istenem! mily sólyom-szárnyakon röpülnek az órák!" Ne is vedd magadnak, o ifjú, azt a konokul fölfogott kiváltságot, miszerint azt hiszed, hogy miután kiszabott tanszakmáid föladványait jól betanultad: már semmi végezni valód nincs! A könnyelmű tanonc rendesen igy szokta magát kibeszélni: midőn otthon tanulásra intetik: „Tudom már!" és e vallomással érje be a gazda, a szüle; a gyermek leire veti könyvét, Írószereit és fut, mint eszeveszett a játszó cimborák táborába. — 0 a növendék elsajátított ismeretei soha sincsenek hiány nélkül; iparkodjál tehát ezeket minél szorgalmasabban betölteni. Ha ezt is meglevéd, vannak jó, szív- és elmeképzö könyvek, melyeknek olvasása szinte nagy hasznodra, részint kedélyed 3