Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1856
X. Irányeszmék az ifjúsághoz. Tekintetbe véve korunk igényeinek nagykiterjedésű halmazát, lehetlen észre nem vennünk ama magasztos célt, melynek elérése után törekednünk kell, felhasználván szellemi tehetségeink minden munkásságát Igen ám, kedves ifjak! de ti épen azon körben hullámzótok, mely a lelki kellékek sokoldalúságát fölismerni, s azt előidézve napfényre hozni legfőbb feladatának ismeri el. ,,Pars melior nostri animus est." Sokszor hallott igazság. Szerencsés korunk, tehát ti is, e kor viruló csemetéi; mert hiszen föfigyelemfordittatik mivoltunk főbbrészére; ámbár a másik részt, a testet, mint a lélek szellemi kincseinek végrehajtó közegét sem szabad elhanyagolnunk. Szellemi részünk nyeri képzettségét a tudományok különféle ágaiban rejlő életre való, s boldogságunkat előmozdító eszmék megszerzéséből, s ujak létrehozásából; inert valamint a látás érzéke kölcsönzi világosságát az azt környező felvilágosított légtől: ugy a lélek is megvilágosul a józan szellemi s erkölcsi termények megállapítása utáni elsajátításából , melyek minden üdvös nevelés és tanításnak magvát képezik, hogy igy a tudományosság szentélyébe behatván, a föllengzőbb tárgyak felfogására is alkalmassá váljék. Azonban e vonást fölismerhetitek magatokban az által, ha észlelésiek után tapasztaljátok , miszerint a kiszabott tudományokbani búvárkodásban kedveteket lelitek, s a folytonos munkásság üdvhozó ösztöne ébredez fogékony lelketek érzületén. Komoly tudományokkali foglalkozástól vissza se rettenjen játszi mosolylyal dolgaitokat végezni szerető természet szerinti hajlamotok! Hiszen azok nem tételezik föl szükségképen a catoilag összevont hom1*