Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1854
7 « testület körében, hanem e tekintetben is az uralkodónak buzditó példája. A harczedzette katona bátor s állhatatos, ha vezére osztja veszélyeit; a hivatalnok munkás és igazságszerető, ha az, ki felette őrködik, a munkát és az igazságot kedveli; igy iparkodik mindenki a szükséges ismereteket magának megszerezni, és a tudományok rögös, de szép pályáján előre haladni, ha az uralkodó is lelkesedéssel karolja fel a tudományok ügyét, s a tudós férfiakat becsüli. E szerint N. Károly is hadveszély megszűntével egész odaadással szcntelé ügyelmét a béke áldásdús ügyeinek. A tudományok iránt maga is nagy hajlammal viseltetvén, szívéből tiszteié azokat, kik a mivelődés terjesztésére közremunkáltak. S egyszersmind minden eszközt felhasznált, hogy népeit a keresztény valláson alapuló műveltség áldásaiban részesítse, idegen országokból, főleg Olaszhonból, hol a tudományok akkoron némi sikerrel ápoltattak, tudósokat édesgetett magához, kik tanintézeteket rendezzenek országában. „Rómában, mond egy korabeli iró, az angoulémi szerzetes gyüjté a nyelvtan és a számtan tanítóit körébe, ezeket országába hozta, hogy ott a tudományok iránti hajlamot terjeszszék; mert előtte Frankhonban kisem tanulmányozta a szabad művészeteket. 41 . Ezen férfiakat bőkezüleg jutalmazá még akkor is, ha hazájokba ismét visszatértek. így Pisai Péter és Warnefrid Pál rövid tartózkodás után haza menvén, még folyvást császári kegyében és bőkezűségében részesültek. Alkuin, Leidrad és Theodulf nem annyira kegyenczei, mint meghitt barátjai valának. „Alkuin, igy szól a protestáns Guizot ujabb történelmében, a tudományosság és szellemi bőség tekintetéből minden kortársait felülmulta a nélkül, hogy tudománya és eszméinek sajátsága által azok fölé emelkednék." 0 York angol városban született, és Károly meghívására Frankhonba jött. Neveltetését Angol- és Irhon szerzetes intézeteiben nyerte, hol a tudományok már régóta egyetlen menedéket leltek a folytonos hadvész ellen, melly Európa szárazföldjét szünet nélkül zaklatta. Ott már a nyolczadik század folytában az tanítatott, mit Frankhon vagy Spanyolország iskoláiban hiában keresnénk, t. i. nyelv-, szónoklat, költészettan, jogtudomány, csillagászat-, természet-, mértan, történelem és a szent irás magyarázata. E tanszakokban alapos ismeretekkel birván, tanított Alkuin N. Károly kérelmére azon tanodákban, melylyeket ez saját palotájában vagy birodalmának egyes tartományaiban alapított. Mint szorgalmas és alapos tudományu férfiú kijavitá a remek irodalom számos kéziratát, szaporitá a jó munkák másolatait, a zárdákban könyvtárokat alapított. Alkuin tanítványa volt: Agoberd lyoni érsek, ki az akkorban divatozó ordáliák vagy Isten Ítéletei ellen irt, és azokat a szent irás tekintélye nyomán kárhoztatta. E mü ezen korszakban érdekes, és a N. Károly által terjesztett felvilágosodásnak legszebb bizonyítványa. E nagy fejedelem korszakában a tudományok terén emléket nyertenek: Rabanus Maurus, mainzi érsek, a „Veni Creator" hymnusznak s több theologiai munkáknak szerzője; Leidrad, noricumi születésű, Károly könyvtárnoka, azután lyoni érsek; Theodulf góth származású és később orleansi püspök, ki főleg a tanodák rendezésével bízatott meg. — Ezen jeles férfiakon kívül N. Károly idejéből említendő még: Tilpin (Turpin) rheimsi érsek, kinek a N. Károly és Rolánd életéről szóló mesés krónika tulajdoníttatik; Adalliard corveyi apát és Károly tanácsnoka; Halitgar cambraii püspök; Ansegises fontenellei püspök; Ermold aniáni apát; Hilduin, saint-denysi apát, s végre Eginhard Nagy Károly titoknoka és életirója. E férfiak tanácsával élt N. Károly jobbára az ország dolgaiban is, s igy tudósokat alkalmazván a kormányügyekre, mint Guizot mondja, a kormányférfiakban a tudományok iránti kedvet ébresztette." Ezen tudós férfiak, de főleg Alkuin közremunkálásával alapitá N. Károly 780. év körül saját palotájában a palotai Academiát, hogy mintául szolgáljon a birodalma egyéb tartományaiban rendezendő tanintézeteknek. Az Academia tagjai csak azon hírneves tudósok és országnagyok voltak, kiket Károly maga jelelt ki. 0 maga annak csak közönséges tagja akart lenni és semmi kitüntetésben sem kívánt részesülni. A tudósok gyűlésein szorgalmatosan megjelent, és abbeli teendőit pontosan végzé. Az Academia tagjainak mindegyike saját, az őskor férfiaitól kölcsönzött névvel birt, igy Alkuin neve vala:
