Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1854
5 „az ellenségeskedéseket megkezdeni, vagy a megtámadtatást bevárni ? Iía ellenben valamelíy néppel .«békét kelle kötni, akkor azon eszközöket tárgyalták, mellyek által az biztositathatnék, és ha a czél„szerű eszközöket kitalálták, oily mély titokban tárták azokat, hogy a legközelebbi nemzeti gyűlés ide— „jéig olly keveset lehete rölok hallani, mint ha ki sem foglalkozott volna velők. „A tanácsnokok akár világiak, akár papok valának, alkalmas férfiak sorából választattak, kik „isten félelmétől áthatva, olly hűk voltak, hogy az örök üdvösségen kivül mitsem becsültek többre a „fejedelem és az ország érdekeinél. Követeltetett tőlök, hogy barátjaik, elleneik vagy rokonaik ajándékok, hizelgések vagy fenyegetések által el ne tántorítsák őket kötelességüktől. Bölcsek s ügyeseknek kei le lenniök, de nem azon önző ügyességgel és világszerinti bölcseséggel, melly az Isten ellen„sége, hanem valódi és jámbor okossággal, melly azon embereket, kik minden bizalmukat az emberi „politika cselszövényeibe helyezik, nemcsak féken tartani, hanem egészen megzavarni is képes. „E két gyűlésnek egyikében meghányattattak az egybegyűlt nagyok és a nép tekintélyesbjei „által azon törvényczikkek is, mellyeket capitula név alatt maga a császár kibocsátott, belátván a „gyűlések közötti időben azoknak szükségét; mellyek fölött miután velők közöltettek, egykét napig, sőt „tovább is, ha a tárgy fontossága kivánta, tanácskoztak; azalatt pedig palotai hírnökök jöttek mentek, a „kérdést elfogadva s arra választ hozva. — Idegennek nem vala szabad a gyűlés helyéhez közeledni, „mielőtt annak határozati a nagy fejedelemmel közöltettek volna, ki azután Istentől vett bölcseségével „oily véghatározatott hozott, mellynek mindnyájan engedelmeskedtek. Mig ezen tanácskozások a fejedelem távollétében folytak, addig ez a tömegben, melly a gyűlésre megjelent, azzal vala elfoglalva, hogy „a jelenlevőket fogadja; a tekintélyesebbeket üdvözölje; azokkal, kiket elfogadott mulasson; éltesebb fér— „fiakkal kegyét éreztesse, ifjabbakkal pedig vidoran társologjon; világiak és egyháziakkal különféle ügye„ket végezzen. Ha pedig a gyűlés ugy kivánta, akkor a király megjelent, és ott maradt, míg ohajtották. „Elmondák akkor egész bizalommal nézeteiket a meghányandó tárgy felett, közölvén vele barátságos „szóváltásaikat. Ha az idő kedvezett, minden a szabad ég alatt történt; ha nem, külön épületben, hol a „tanácsnokok a gyűlés tömegétől el valának különítve, és a hova csak a feljogosítottaknak vala szabad „bemenni.'* 1* Hinkmár ezen szavai elegendőképen jellemzik a N. Károly alatt tartott nemzeti gyűléseket. Károly vaía azoknak lelke és központja; a gyűlést ő hivatá össze; a tanácskozás modorát ő rendezé, ő tudakozód ék az ország állapotáról; végre ő terjeszté elő a törvényeket, és ő meg is erősité azokat. Minden csak benne központosult, és ö reá hatott ismét vissza. Miután ezen hatalmas és szilárd kormányszervezetet, mellyet N. Károlynak lángesze teremtett, és a legmélyebb bárdolatlanság két korszaka közé mintegy oázat a sivatagnak közepette helyezett, méltányoltuk, röviden törvényeiről is akarok szólani azon fejedelemnek, ki a hős hadvezér és a bölcs törvényhozó ritka tulajdonait személyében párositá. Ha N. Károlynak törvényhozói működését jelen korunk felfogása szerint akarnók megítélni, valóban ferde Ítéletet hoznánk olly férfiúról, kinek tettei bő mértékben megérdemlik a történész méltánylatát. így némellyek kifogást tesznek Károly törvényei ellen a rendszer hiánya és az eszmének határozatlansága miatt; mások ismét azon vegyület ellen, mellyel egyházi, katonai, politikai, törvénykezési vagy kormányzói rendeleteit összekeveri. Azt is mondják, hogy törvényei nem bírtak hatálylyal és éltető erővel; hogy azok inkább utasításoknak a hivatalnokok számára, mintsem az alattvalók viseletét irányzó rendszabályoknak tekintendők; hogy főkép egyházi ügyek rendezésével bíbelődnek sat.
