24 óra, 2012. március (23. évfolyam, 52-77. szám)

2012-03-12 / 61. szám

4 DOMOS 24 ÓRA - 2012. MÁRCIUS 12.. HÉTFŐ MEGYEJÁRÓ ­Gyönyörűség a túlpartról is mindenes Tájfotók egy barlangból. Gyeptéglajegyek a pályáért. Schreck Tibor a különleges idegenforgalmi tájékoztató táblánál, amelynek elkészítésében ő maga is közreműködött fotójával 3 PERCBEN Jól érzik itt magukat a dömösi gyerekek Fábiánné Gyimesi Lívia Dömös diáksága jobb körül­mények között tanul a két szomszédos településen. A nyolcvanöt általános iskolás­ból huszonötén Visegrádra, hatvanan Pilismaróira járnak. A nemrégiben gyönyörűen fel­újított, maróti Bozóky Mihály Általános Iskola tettre kész igazgatóját, Fábiánné Gyimesi Líviát kérdeztük:- Hogyan érzik magukat Önöknél a dömösiek?- Nagyon jól. Örülünk, hogy itt vannak, hogy második ott­honuk lett az iskolánk.- Minek köszönhető a jó hangulat?- Elsősorban saját személyi­ségük jó alkalmazkodóképes­ségén túl annak a korkövető, nyitott, gyerekbarát pedagógi­ai gyakorlatnak, amit mi itt kö­vetünk. A mindennapokban természetesen soha nem érző­dik, hogy ki, honnan szárma­zik, hiszen ennek semmi ér­telme nincs.- Igen hízelgőek a szakma által is objektívnek tartott kompetenciamérések Önök­re vonatkozó eredményei, az évek óta dicséretes tovább­tanulói arány. Ebben sem tapasztalható különbség?- Nem. Nincs is ilyen meg­osztás, hogy ide való, oda való; ha akarom, lebonthatom erre a szintre, de tudom, hogy ott sem fedezek fel különbséget.- És hogyan érzi magát az iskola? Ön hatalmas változá­sokat vezényelt itt le...- Köszönöm, mi is jól va­gyunk; az önkormányzati lét je­lenleg megadja azt a biztonsá­got, hogy a szépen felújított in­tézmény kiválóan működik, a technika nagyszerű, a fűtéskor­szerűsítés megtakarítást ho­zott. A jövőről nincs még sem­mi ismeretünk, hogy őszinte le­gyek, nem is nagyon foglalko­zunk vele. Jó ebben a közös fa­lusi iskolában dolgozni, tanulni, tanítani, csak ezt mondhatom. Miként oly sok település­nek, a Dunakanyar valódi gyöngyszemének is mos­tanában inkább könnyei csillognak, mint régi fé­nye. Egy olyan helybeli­vel beszélgettünk, aki szintén a kiutat keresi. De nem a politikában. Meggyőződése, hogy arra­felé nagyon rossz irányba mennénk - inkább arról beszéljünk, ami a ma­gunk érdekében történik. Rafael Balázs dömös Schreck Tibort jelen so­rok írója akkor ismerte meg, mi­kor a Magyar Kereszt avatására hívta. Tudósítónkat meglepte: igen sokan jöttek el. És, tegyük hozzá, találkozhattak ott a fel­szentelővei, a magyar katolikus egyház egyik leghitelesebb egyéniségével - Beer Miklós vá­ci püspökkel. Aki korábban hosszú-hosszú évekig volt Dömös és Pilismarót papja. Aki­ért rajonganak az emberek.- A Duna-parton, a kemping mellett, a parti erdőben van egy nyiladék, amely tökéletesen lát­ható a vízről, a szob-váci vonatról, a túlparti országútról. És rímel is arra a Trianont idéző helyre, ami szemben van velünk: rálátunk ugyanis innen a zebegényi em­lékműre, amely az elsők között hirdette a döntés igazságtalansá­gát. Méltóságos ünnepeinket itt tartjuk - idézte fel az ötlet meg­születését Schreck Tibor. Közben átsétálunk egy másik helyszínre a barátságtalan, csí­pős szélben: a Malom-patak újjá­épített fahídja mellett lévő hatal­mas látványossághoz: egy óriási ' tájkép, útmagyarázó jelzésekkel, nevezetességekkel.- Erre büszkék vagyunk, ezt egy kedves grafikusunk készí­tette, Dani-Szabó Eszter. Én is nyújtottam neki segédkezet; on­nan, a túloldalról, a remetebar­langból fotóztam a tájat - hát, szerkesztő úr, itt helyben is szé­pek vagyunk, na de onnan... Aztán beszélgetőpartnerem Fúj a kemény szél, de megnéz­zük kedvenceinket, az átkelőha­jókat Szalay Balázs a gazda, festik őket meg a pontonokat.- Ha április szép lesz, hétvé­geken indulunk - jelenti ki.- Akkor aztán megállnak a túlparton a vonatok, jönnek a turisták, ha kell, a kerék­párt is áthozzuk. Legyen itt élet. Dömös világbajnok le­hetne. Ehhez nekünk is tenni kell valamit. elkezdett „kulisszatitkokat” el­árulni Dömös mai életéről. Mint mondta, évek óta megemlékez­nek arról a seregnyi lengyel ka­tonatisztről, akik itt éltek a má­sodik világháború alatt. Aztán: sikerült egy olyan kiváló közös­séget összehozniuk, mint a Zöld Kendők Énekkar - toborzáskor megállapodtak, nem a Zeneaka­démia pódiumára készülnek, hanem egymásnak és az itt élők­nek szeretnének örömet szerez­ni. Sok program van, amelyek szervezésében a maga módján szinte mindenki segít, az Össze­fogás Dömösért Közhasznú Egyesület elsősorban, de a köz­ségháza is, sokszor a képviselők is tudnak segíteni - ami nem mindig csak pénzt jelent. De ha érdemes közös cél adó­dik, azért forintjaikból is szíve­sen áldoznak sokat - ékes bizo­nyítéka ennek egy igen különle­ges valuta, a támogató gyeptég- lajegy sikere.- Á plébánia udvarán csinál­tunk egy kis füves pályát, ahhoz kellett a pénz. Ki ötöt ad, ki egy ezrest, ki többet. És összejön. Mert mi, dömösiek fontosak va­gyunk egymásnak - büszkélke­dett joggal Schreck Tibor. Magamban sommázom: jó ezt hallani - de ezt már melegebb helyen, az újra megnyüt Zöld he­tes ivójában beszéljük meg. Új neve van, a Rám-szakadékra utal, de minden helybéli csak az eredeti elnevezését használja. Hiába, a hagyomány...- Igen, a hagyomány - veszi fel a korábbi beszélgetésfonalat a kö­zönségszervező. - Hagyomány az Esti Kávé Színjátszó Kör. Akik da­rabokat próbálnak és adnak elő ünnepeken. Hagyomány a termé­szetjárás - ki is kell szolgálnunk a hegyek felé tartókat. Hagyó1 mány a Mikulás-ünnep, amikor majd mindenki pirosba öltözik, és a gyerekek ámulva nézik, mi van itt, itt mindenki Télapó? Búcsúzóul kérésemre még összefoglalja, mit szeret annyira Dömösben. Idézem: „Az embe­reket, a mozgást - és azt a vég­telen csendet, amely itt uralkod­ni tud. Az csodálatos ebben a fantasztikus tájban." A település közössége meglepően sok rendezvényt szervez. A teljesség igénye nélkül sorolóba vesszük ünnepeiket. március is. A forradalom és a szabadságharc évfordulója Az ünneplők a községháza előtt gyülekeznek délelőtt: Megemlékezésük a forradal­már ifjakról a jellegzetes Kos- suth-nóta köré szerveződik. március 23. A magyar-lengyel barátság napja Az évek óta megtartott meg­emlékezés alapja lengyel kato­natisztek dömösi menedéke a második világháború idején; innen próbálták meg megszer­vezni hazatérésüket a világ­égés borzalmai közepette. Az idei megemlékezést a lengyel tisztek templomfalon lévő em­léktáblája előtt tartják. május i. Majális Május elsején tartják a ha­gyományos községi majálist. május 6. Anyák napja Mindenki ünnepe ez a tele­pülésen - a katolikus templom­ban a Zöld Kendő Énekkar és a Szivárvány Óvoda gyermekse- reglete ad közös műsort az édesanyák tiszteletére. Nyári programok június 4. Tríanon-emlékünnepség A Magyarok Keresztjénél és az Országzászlónál, a Duna- parton tartják augusztus 12. Faluflap Főszervező az Összefogás Dömösért Közhasznú Egyesü­let, terveik szerint az idén is több (kettő) napos programso­rozatban gondolkodnak. Az 1956-os forradalom emlékünnepe November negyediké, a bu­kás és a megtorlás kezdeté­nek emléknapja az időpont, helyszíne a Duna-parti Ma­gyarok Keresztje az Ország- zászlónál. Ünnepelő DECEMBER ELEJE, MIKLÓS NAPJA KÖRNYÉKÉN A Pionírok-csoport szervezi az össztelepülési Mikulás-ün­nepet, amelyen a katolikus templom elqtti téren kirakodó- vásár, Mikulás-verseny, aján­dékosztás várja a csillogó sze­mű aprókat és nagyobbakat. Hullámokra vágyó átkelőhajók a folyóparton Fociélet határok nélkül, szomszédolva labdarúgás Van-e ennél fonto­sabb közösségi szórakozás ma­napság a világban? Még ott is, ahol a nemzeti szint igencsak mélyen van, közösségteremtő és erősítő elfoglaltság. így volt ez korábban is Dömösön - az idő múlásával azonban inkább öregedett a la­kosság, elmentek a fiatalok, s ma már nem tudnak kiállítani egy csapatot. Nos, ha nincs, legyen közös, határozta el Novák Lajos polgár- mester és Perger István, Pilisma­rót első embere, aki egyébként maga is komoly labdarúgómúlt­tal büszkélkedhet. Valószínűleg lesz belőle valami; a maróti csar­nok, pálya legalábbis jó alap le­hetne egy közös csapathoz. Mint látható, legmagasabb szintű köz­ségi vezető is adná talán nevét, tudását mindehhez - tehát vi­gyázat, hamarosan új csapat tűnhet fel a palettán! Hogy mi­lyen néven? Majd csak meg­egyeznek... A legfontosabb, hogy a valamikori dicső hagyományo­kat és azok emlékét nem lehet veszni hagyni. Nemrégiben még megyei közgyűlési labdát is kap­tak - előre hát, fiatalok! Legyen falusi foci itt is! S arra aztán rá­fűződhet további sok-sok, közös cselekmény, egy-egy hétvégi meccs új találkozásokra, ismer­kedésekre adhat alkalmat. ■ Szakácsok, papok, paloták - a múlt szele csodakövek Tavasztól újra: apátsági templom. Közel a főúthoz. Esztergom felől érkezve a te­lepülésre, jobbra, a dombok- hegyek felé mutató tábla jelzi: itt vannak azok a különleges emlékek, amelyek miatt min­denképpen érdemes ide jönni. A prépostsági maradványokból állították helyre feltűnően igé­nyesen azt az altemplomot, amely igencsak régi alapítású. Feljegyzések szerint a királyi központot a XII. század elején Könyves Kálmán öccse, Álmos herceg hozta létre. A gyönyörű épületegyüttes, mint annyi más szerte az országban, a tö­rök dúlások következtében pusztult el. ló néhány lakóház falában találtak egy-egy ide Tavasztól újra várja majd a látogatókat a különleges építmény tartozó, mívesen megmunkált kődarabot. Az 1107-es alapítást a neveze­tes Képes Krónika is megörökí­ti; jó magyar szokás szerint eb­ben is ott az ármány és cselvetés. Hiszen megvádolják Álmost, hogy kelepcét állít a királynak, s ez egy életre szóló viszálykodás alapja lesz. Á prépostságba az akkori Ma­gyarország legjobb szakácsait, kenyérsütőit is egybegyűjtötték, hogy a legjobb falatokkal szol­gáljanak az ide látogató uralko­dónak. A hely nem véletlenül ennyire népszerű; egyrészt nagyjából a Buda-Esztergom kö­zötti félúton található, másrészt klímája is, környezeti szépsége is különleges. A föld alatti templom gyö­nyörűen helyreállítva a tervek szerint májustól újra várja a lá­togatókat. ■ i I 1 I < 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom