24 óra, 2007. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

2007-01-27 / 23. szám

4 24 ÓRA - 2007. JANUÁR 27., SZOMBAT Egy kötetben több évtized válogatott Csokitsosszéi Csokits János tatabánya Csokits János költő, esszéíró „Egy tükör cserepei” cí­mű esszékötetét mutatják be ja­nuár 29-én 17 órakor a József At­tila Megyei Könyvtárban. Csokits János 1928-ban, Budapesten szü­letett. 1949-ben nyugatra mene­kült, 1999 óta ismét Magyarorszá­gon él. Irodalmi munkásságának szerves része a 20. századi ma­gyar irodalom. Költészete egyéni, verseit könyörtelen szigorral sze­lektálja. A rendszerváltás óta az Új Forrásnak is rendszeres mun­katársa. 2006-ben József Attila- díjjal ismerték el. Az „Egy tükör cserepei” a Nap Kiadó Magyar es­szék sorozatában jelent meg. ■ Ötéves a Magyarock Dalszínház Komárom 2002-ben jött létre a Magyarock Dalszínház, hogyamár- cius 154 városi ünnepségen előad­jon egy műsort Azóta felléptek már a Margitszigeti Szabadtéri Színpa­don Varga Miklóssal, Kalapács Jó­zseffel ésJMakrai Pállal A megfeszí­tett című rockoperában is. Ötéves évfordulójukra egy csaknem há­rom órás előadással készülnek: feb­ruár 9én 18 órakor az észak-komá­romi művelődési központban a gá­laműsoron a dalszínház tagjai mel­lett feliéi) Makrai Pál, Nagy Anikó és Miller Zoltán is. ■ JUT ESZEMBE... Pofátlanul élelmesek TÓTH ILONA Felfogás, neveltetés, humor­érzék kérdése lehet, mit so­rolunk a pofátlanság vagy élelmesség kategóriájába. Kiderülhet. Amikor a felvá­sárlási és taknyosodási láz idején a patika előtt, az ut­cán álltunk sorba, odavihar- zott a Tündér (nem éjszakai, csak valahogy el kell nevez­nem). - Rohadtul fáj a fejem, mi lesz velem! - szenvedett hangosan. Szegény ember, sajnáltam meg, és adtam ne­ki a szütyőmben tartalékolt fájdalomcsillapítóból. Le­nyelte, aztán usgyi! az em­beroszlop elejére, mert hő­sünk nem adta fel. Már pirinnel a kezében viharzott kifelé a Tündérke, amikor az addig állva alvók kapcsoltak. Ha nem gyors a magyar be­teg, meg is lincselik. (Hop­pá!) Kinn a pasija puszit nyo­mott az orrára, ügyes vagy, dicsérő szavak kíséretében. Mi, a bamba többség, elhűl­tünk a pofátlanul élelmes lá­nyon. Jut eszembe sietőssé- ge: csak nem hashajtót ad­tam neki? Pofátlanul)?) KULT .URA Am ikor még a buszban is fújták... dr. GERZANics Magdolna A népzene „mellékesen” kitölti az egész életét Dr. Gerzanics Magdolna rendszeres előadója a lajosmizsei Csutorás Tábor­nak is. 2006-ban Bartók Emlékdíjjal ismerték eL A Magyar Népművészet Hetén, a Kertvárosi Bá­nyász Művelődési Otthon­ban nem először tartott előadást dr. Gerzanics Magdolna népzenekutató. A Dózsa-iskola egykori pe­dagógusával felelevenítet­tük a múltat, és beszélget­tünk a zeneoktatás helyze­téről is. Lévai Julianna tatabánya Dr. Gerzanics Magdol­na egykor a Dózsa-iskolában ta­nított ének-zenére. Szerintem nem voltam könnyű eset, és ezt volt kollégája is megerősítette, amikor felidézve az iskolás éve­ket, elmesélte: Magdi néni saj­nálta, hogy hiába volt hallásom, hangom, nem akartam énekkar­ra járni... Próbálkozom, hogy erről egy­kori énektanáromat is „kifag­gassam”, ám ő egyetlen volt ta­nítványáról sem őriz rossz em­léket. Sőt, mint mondja, csak édes történeteket tud felidézni. Egyszer elment meglátogatni egyik problémás tanulójának a családját. Ám amikor meglátta a rettenetes körülményeket, a gondok ecsetelése helyett a fiú jó tulajdonságait kezdte dicsér­ni. A tanuló ezután teljesen megváltozott, akár tűzbe ment volna Magdi néniért. A tanítás mindig a legfonto­sabb volt számára, annak elle­nére, hogy „mellékesen” egész életében a népzenével foglalko­zik. Sokan nevettek rajta, ami­kor „málhás lóként” felszerel­kezve ment az órákra. De meg­érte, hiszen a gyerekek vissza­jelezték: az akkor hallottakból „éltek” később is. Sok egykori tanítványa ma is énekel, és to­vábbadja a dalokat a gyerekek­nek. Pedig a zeneoktatás hely­zete altkoriban sem volt telje­sen rózsás, a gondok nem ma kezdődtek: felsősként egyetlen olyan osztályt sem kapott, ahol az alapok meg lettek volna. - A Kodály-módszerrel kevés óra­számban nem lehet tanítani. Vi­lágszerte példaként említenek minket, de ez sajnos nem igaz - hangsúlyozza Magdi néni. A rendszerváltás után még inkább kiszorult az ének-zene oktatás az iskolákból, ráadásul a mai pedagógusok nincsenek motiválva. Annak idején is ke­vés volt az énekóra száma, ám ezt egy lelkiismeretes tanár a saját idejéből megtoldotta. Egy­kori szakkörös csoportjánál el­érte: beültek a buszba, és a gye­rekek már fújták is a népdalo­kat, a szünetekben játszották a népi játékokat. Erre ma alig akad példa. Igaz, teszi hozzá Magdi néni, éppen a Bányász Művelődési Otthon rendezvé­nyén volt nagy boldogság látni: ahogy a nagykönyvben meg van írva, spontán, örömmel ját­szottak a Kertvárosi Óvoda ap­róságai.- Időt kellene szakítani, első­sorban a népdal tanítására -, mondja. Ő már akkor is figyelt erre, amikor a népzenének nem volt ilyen reneszánsza. Nem ta­gadja: korábban voltak benne tüskék, úgy érezte, nem értéke­lik a munkáját. De ma már sok­szorosan kárpótolták. Nagyon szeret Budapesten élni, ahol az J első pillanattól érezte a megbe- I csülést, szeretetett Sokfelé jár, zsűrizik, vagy éppen támogatja a zoboraljai magyar csoportot. Megfordul Kárpátalján, Erdély­ben, Burgenlandban, és persze megyénkben is.- Feltétlenül hírt kell adni a nép­zenéről, mert sajnos nincs a he­lyén kezelve. Pedig nagyon sok embert érint, akik ezzel foglal­koznak. Beszélgetésünk közben hirtelen témát vált: - Csak tisz­teletet, segítséget, szeretetet ér­demel Nagyné Kiss Hilda, a mű­velődési otthon vezetője - mond­ja. - Csöndben végzi a munká­ját, nem panaszkodik, és közben micsoda ötletei vannak! Öröm vele dolgozni!- Lehet-e ma is gyűjteni? - kérdezem. Elmeséli: már akkor azt mondták, hogy nincs mit ta­lálni, amikor ő kezdte. Pedig mindig rá lehet bukkanni vala­mi újra, például szebbnél szebb variánsokra. Arra, hogy meny­nyire érdemes a gyűjtéssel fog­lalkozni, példát is mond. Nem­régiben Kárpátalján jártak, és hazafelé autójukkal Beregszász után eltévedtek. Egy öregasz- szonyt kérdeztek, merre van az út a határhoz. Az pedig egy gyö­nyörű rigmussal válaszolta meg nekik, hogy hol vannak, és mi­lyen irányba menjenek. Névjegy Dr. Gerzanics Magdolna Pécs, Tanárképző Főiskola: magyar, ének-zene szak. Budapest, ETTE: magyar szak; néprajz-kiegészítő. Első diplomamunkáját is a népzenéről írta. Disszertációjának témája: Komárom megye gyermekjá­tékai, gyermekekkel kapcso­latos hagyományai. Neszmélyen, majd Tatabá­nyán tanított. 1995-ben „Együtt élünk” címmel jelent meg videokazet­ta gyűjtéséből, amelyen me­gyei magyar, német, szlovák és cigány szokások, népda­lok, gyermekjátékok láthatók 10 éve Budapesten él. A ZeneSzó állandó munka­társa. Kritikus szemmel a kultúráról M egkockáztatom: az or­voskrimik koronázat­lan királyának min­den magyarra fordított könyvét olvastam. Nos, ez itten a legke­vésbé sikerültek közé tartozik. Kilóg a sorból, kevésbé tud leköt­ni (á, egyáltalán nem köt le, sőt, idegesít, lázit). A vérbő Cook-szto- rikhoz szoktatott milliókat ugyan mi a pók patkója kötné le az orvo­si műhiba után kitört kavalkád, pereskedés, nem beszélő hulla s egyebek vonulatában. Próbálom mentegetni Cookot, hogy még így is lebilincselő, ahogy száguld a sorokkal, de minek áltassam ma­gam, s főleg minek hitegessem az olvasót, hogy olyan izgalmak­ban lesz része a krimit olvasva, mint nekem 35 éve a tévé előtt Belfagor történeteit nézve, ami után nem mertem kimenni pisil­ni. Ami rossz, az rossz. (Robin Cook: Válság, Alexand­ra, 2006.) ★★ GYENGE A Ludas Matyi - ahogy mondani szokás - örök­érvényű témáról szól, így nem szorul(na) modernizá­lásra. Schwajda György mégis hozzányúlt: a libák a főszerep­lők, ők lendítik előre a történetet, cselekvésre serkentve egymást, az emberszereplőket. Ennek a kis változtatásnak az a legfőbb ered­ménye, hogy jóformán teljesen el­tűnik a darabból a drámaiság, sőt Ludas Matyi selypítősen, totyogósi RIBÄRY ZOLTÁN SZÍNHÁZ majdhogynem a tanulság is, s ma­rad a humor, móka és kacagás. Amire egy-egy szereplő beszéd­módjával még egy lapáttal megpró­bálnak rátenni - de a főliba selypí­tése vagy épp Döbrögi romás ak­centusa nem telitalálat, inkább ön­célú melléfogás. Kiemelkedő Lip- pai László (Galiba), Laklóth Aladár (ispán) és Röthler Balázs (díszletli­ba) alakítása. (Ludas Matyi, Madách-pro dukció. Legközelebb: Vidám Színpad, február 4. 10.30) ★★★ KÖZEPES Igaz történetek, kápráztató novellák RAFAEL BALÁZS KÖNYV J eleztem már korábban, hogy a noran kiadó Mo­dern Dekameron című so­rozatában micsoda izgalmas, XX. századi novella-összeállí­tások vannak. A francia írások közül kettőre hívom fel a fi­gyelmet. Az első Roger Martin du Gard különleges, egyszerre vonzó és taszító, vibráló ho- moerotikus elbeszélése. „A fürdésiben hihetetlenül mai hangon szólal meg az író. A másik Jules Supervielle írása: „A jászol szamara meg az ök­re”. Még egy ilyen tündéri el­beszélés Jézus születéséről! A jól ismert történetet a Kisde­det a leheletével melegítő ökör és szamár szemszögéből állít­ja elénk. Aztán van itt Marcel Aymé, Ionesco, Camus, Robbe- Grillet - kívánatos meglepe­téssorozat ez a kötet is. (Modern dekameron - Husza­dik századi francia novellák. Szerk.: Réz Pál) KIVÁLÓ J ó lap. Minden betűje olvas­ható a havonta megjelenő Könyvjelző című folyóirat­nak. Közérthetően és színvona­lasan (miért is zárná ki a kettő egymást?) hozza közel a sorokat böngészőhöz a gondolataiba, munkájába beengedő alkotó em­bert. Kedvet csinál irodalomhoz, színházhoz, zenéhez, filmhez. Miután könyvkiadó a lap kiadó­ja, csemegézhetünk az újdonsá­gokban is. A januári szám nagy­ágyúi: Haumann Péter, Marton Éva, Jordán Tamás, Jirí Menzel, Könyvjelzős nagyágyúk méltó tálalásban TÓTH ILONA FOLYÓIRAT Glatz Ferenc. Megismerhetjük az Alexandra regénypályázatá­nak díjnyerteseit. Képekkel il­lusztrált, szép írás búcsúzik Ha­tár Győzőtől. Jó lap. A megszólal- tatottakhoz és olvasójukhoz mél­tó. Több ez, mint a lappiacon a sok-sok akármi. Még pénzbe sem kerül, csak be kell menni érte a könyvesboltba. (Könyvjelző, Alexandra) ★★★★★ KIVÁLÓ Szellem után nyomoz a SZÚR ANNAMÁRIA DVD A romos kórházban min­den különösebb ok nél­kül eltörnek az ott ápolt gyerekek csontjai. Az egyik kislány szerint szellem van az épületben, a nővérke (Calista Flockhart) pedig elkezd nyo­mozni. A kórházban szörnyű dolgok történtek 40 évvel ko­rábban, és most, hogy be akar­ják zárni az intézményt, a szel­lem újra és újra lecsap. Egy-két kiszámítható csavar után már- már megoldódni látszik a törté­net, és noha némi ellen-happy end-be csap át a befejezés, azért összességében véve nem okoz nagy meglepetést. Nem rossz ez a film, de a sötét folyo­sók meg a törött csontok ellené­re sokkal borzongatóbb a kí­váncsiság, hogy mi történhet még, mint az, amit éppen lá­tunk a képernyőn. (Hideg csontok - Fragile, spa­nyol thriller, rendezte: Jaume Balagueró) ★★★★ JÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom