24 óra, 2005. március (16. évfolyam, 50-74. szám)

2005-03-12 / 60. szám

4 Rendhagyó kiállítás: képek a kirakatokban Müllner Helga Oroszlány A városban élő zsom­bolyai Mária festőművész ta­valy Oroszlány 50. születésnap­ján több képét ajánlotta fel a városi intézmé­nyek részére. így alkotásai díszítik az ápolási inté­zet, a Falu Hagyomány- őrző Egyesület, a váro­si kollégium, az idősek napközis otthona és a zeneiskola falait. A művész vallja: az a ti­éd, amit másoknak adsz. Az ajándékozás­nál azokra a helyek­re gondolt, ahol korábban üresek voltak a faiak, az emberek jókedvre derül­nek színes képeitől. A témái közül legkedve­sebbek a virágok, hiszen ezeket mindenki szereti. A hagyományoknak megfele­lően a művész egy nagy értékű festményt ajánlott fel a sajtóna­pi bál tombola ajándékaként. A festőnek a jövőre néz­ve is vannak tervei. Mi­vel az Oroszlányi Bá­nyász Fúvószenekar az idén ünnepli alakulásá­nak 60. évfordulóját, különleges program­mal készülnek a Mű­velődési Központ és Könyvtár vezetőjével, Mészáros Évával. Július 22. és 24. között rendha­gyó kiállítás résztvevői lehetnek az utcán sétáló városlakók, Zsombolyai Mária az üzletek kirakatai­ban állítja ki képeit. Ezúton is kifejezzük köszönetünket támogatóinknak. Kérjük, 2005-ben is támogassák a Kultsár Alapítványt adójuk 1%-ával. 2004-ben az alábbiakhoz nyújtott támogatást az alapítvány: • Iskolaújság, iskolai évkönyv megjelentetése • Bécs-Budapest Szupermaraton futóversenyen való részvétel Kultsár Alapítvány 2004. nyitó: 579 815,79 forint Bevételek: 929 791,27 forint Kiadások: 473 734,00 forint 2004. záró: 1 035 873,06 forint Bankszámlaszámunk: 12029004-00230977-001000007 Adószámunk: 18610893-1-11 A tatabánya-kertvárosi Bányász Művelődési Otthon köszöni, ha adója 1%-ávaJ támogatja az intézményt, elősegíti rendezvényeinek lebonyolítását, felnőtt és gyermekcsoportjainak működését, nyugdíjas versiró pályázatát. Adószám: 15388004-1-11 i, % J1 Kérjük, hogy személyi jövedelemadójának 1%-ával támogassa az 1 „EGRESSY KÓRUS TATA” Alapítvány működép Az AkAPÍTyÁtí^/^ 313195-1-1 mányokat köszönjük! Kérjük, hogy személyi jövedelemadójának 1 %-ával támogassa alapítványunkat. ? ro % % n # Arany János Iskola Alapítvány 2840 Oroszlány, Fürst S. út 29. Adószám: 19147981-1-11 A Szakmai Képzésért Közalapítvány (Adószám 18605002-1-11) a Bláthy Ottó Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium fenntartója kéri a Tisztelt Adózókat, hogy személyi jövedelemadójuk 1%-ával támogassák az iskola tandíjmentes és színvonalas működését t30280 ^pusztuló Értekeink sorozatban szombatonként Fedél nélkül 24 ÓR/y- 2005. MÁRCIUS 12., SZOMBAT A rendszerváltás sok, nem teljesen felderített talányának egyike, ho­gyan változtak a tulajdon- viszonyok, miként men­tek kézen-közön át egyik gazdától a másikig az épületek. A belváros egyik szégyenfoltjának sorsa, úgy tűnik, nyárra rendeződhet. Rafael Balázs Esztergom A Bajor Ágost Műve­lődési Házzal, a sokak által in­kább csak Zöldházként ismert épülettel szemben áll egy évek óta félbemaradt, korábban két ingatlanból álló épületegyüttes. Nem volt soha különösebb mű­vészettörténeti, városképi ér­ték. Mai tulajdonosa, juhász Jó­zsef építőipari vállalkozó min­dent megpróbált annak érdeké­ben, hogy szebbé tegye. Korábban egy inkább külvá­rosi hatású, földszintes épület állt itt egy másik, egy emeletes mellett. Á vállalkozó, birtokon belül kerülve, ahhoz kívánta igazítani ennek szintjét, s el­kezdett ráhúzni egy emeletet, hogy majdan egységes tetővel borítva szebben mutasson mindkét épület. A védettséget élvező belváros­ban azonban csak olyan tervek válhatnak valóra, amelyekre ál­dását adja a műemlékvédelmi hivatal. Itt a tetőtér kialakításán folyt a vita - éveken keresztül. Azaz most már legalább négy éve semmi nem történik; felhúz­va az emelet válaszfalai, a felső födém sehol; alulról a korábbi üzletek bérlői kiköltöztek, s az egészen az enyészet jelei kezd­tek mutatkozni. Juhász Józseftől megtudtuk: évelúg járta a különböző fóru­mokat, dolgoztatta a tervezőket a különleges igényeknek meg­felelően. A napokban rákerült a pecsét az átdolgozott, s így az­tán mindenki által elfogadott tervekre. Már csak a postát vár­ja, s az engedély megérkeztét követően azonnal belekezdenek a munkába. Kialakítják az en­gedélyezett homlokzatot, befe­jezik a tetőt s nyárra - legalább­is külső megjelenésében - kész lehet az épület. Akkor már „csak” a vele szemközti, Zöld­ház melletti hatalmas rommal, a néhai Fürdő szálló bűzös, ko­szos, reménytelen csődtömegé­vel kell valamit kezdeni, s a bel­város megszabadul két legna­gyobb, ijesztő tehertételétől. Üzletek és irodák települhetnek az ingatlanba : Korábban egy faipari ktsz, majd a Gamesz működött az épü- \ leiben. Ma egy biztosító, néhány üzlet található a földszinten. : A tervek szerint az emelet irodaházként, a földszint kisebb be- : vásárlóközpontként fog működni. : Alapterület kb. 1200 négyzetméter, a tetőtér beépíthető. : A belső kis udvarban is üzletek alakíthatók ki. Munkatársunktól Tatabánya Vidáman vették birtokukba tegnap a ta­tabányai gyermekotthon lakói azt az autót, ame­lyet Ászity Sándor (jobbról a második), az Autófó­rum Riegler Kft. tatabányai Fiat márkakereskedé­sének kirendeltség-igazgatója adott át Darázsiné Heiter Ilona (balra) intézményvezetőnek. Az autó- kereskedés egyszerűsített közbeszerzési eljárás keretében kiírt pályázat győzteseként ajánlotta fel a járművet. A benne lévő meglepetésről, húsvéti fi­nomságokról Barsi Szabolcs (jobbra), a 24 Óra megbízott lapigazgatója gondoskodott. HÉTVÉGI TARCA S zobi Albert élete igazán nem volt különleges Ma­gyarországon. Már ka­maszkorában elkerült a szülői házból. Kollégiumban lakott, szakmát tanult, városi lett. Megnősült Mire a két gyerek megnőtt és kirepült, az asz- szony is elvált tőle, az üzem is becsődölt, ott állt jövő nélkül. Visszatelepült a szüleihez. Előbb alkalmi munkából élt. Nem nyomorgott, egy szobafes­tőre mindig szükség van. Gon­dozta a kertet. Az idő múlt. Elte­mette apját, aztán anyját A sí­rok is a faluhoz kötötték. Apjá­val sokat beszélgettek az utolsó években. Tőle tanulta meg, hogy három dolgot mindig tart­son be, ha nyugodtan akar élni a faluban: kocsmában sose rúg­jon be, a kertet szépen művelje, és szomszédot meg ne bántson. Vigyázott a törvényekre Berci nagyon. Inkább hazavitte a bort, s a kocsmában csak eszmét cse­rélt egy fröccs mellett, a kertet olyan szépen művelte, hogy zok­szó sosem, legfeljebb irigység Il­lette, s a szomszédokkal nyájas, alázatosan udvarias volt. Mégis beütött a ménkű. Tíz napig rágódott, végül levelet írt a rendőrségnek. „A múlt héten, április 29-én déltájban kerékpárral elmen­tem az óvodai ebédért. Rok­kantnyugdíjas vagyok, és on­nan hordom naponta. Rajtam volt rövid kék kabátom, külső zsebében a pénztárcámmal. A postán feladtam három levelet. Akkor még megvolt a pénzem. Hazaérve a kabátot az előszoba fogasára akasztottam. Megebé­deltem, majd füvet kaszáltam a kertben. Körülbelül hét óra­kor végeztem. Televízióm egy magas polcon volt. Régóta terveztem, hogy le­veszem onnan, mert nem tar­tottam biztonságosnak a he­lyet. A polcot csak négy kis csa­var rögzíti a falhoz. Gerincsér­vem miatt egyedül képtelen let­KÁDÁR PÉTER: A feljegyzés tem volna leemelni, ezért tele­fonon felhívtam Kovács Zoltán szomszédomat, hogy segítsen. Készségesen jött, de egyedül ő sem bírt a súllyal, ezért áthívta Sanyit, a fiát. Ketten átrakták egy kis asztalkára. Megkértem Sanyit, hogy vegye még le az előszobában az egyik bejárati ajtót mert akad a szőnyegben, meg kell kicsit gyalulnom az alját. A bejáratnál a fogason volt a kabátom a pénztárcával. Másnap, pénteken tíz órakor boltba mentem kerékpárral. Vásároltam, a pultnál elővet­tem a kabátom jobb alsó zsebé­ből a pénztárcát. Csak két két­száz forintos volt benne. Hiány­zott egy tízezer forintos, két kétezer forintos, és egy ezerfo­rintos. Azonnal feljelentést akartam tenni, de nem találtam meg a körzeti rendőrt, s nem ismer­tem a bejelentés módját. Át­mentem Zolihoz, s mondtam, hogy ellopták a pénzem az elő­szobafogason lévő kabátom zsebéből előző napon. Csodál­kozott. Előadtam azt a gyanú­mat, hogy szerintem a fia lehet a tettes. Mondta, hogy ilyet azért nem tételez fel Sanyiról, de utánanéz az ügynek. Estefelé átjöttek a fiával, és el­mondták, hogy Sanyi semmi­képpen nem lehetett, nem volt rá módja, különben is olyan ru­ha volt rajta, amin nincs is zseb. Nem életszerű, hogy idegen, alkalmi tolvaj lopott volna meg. Az utcáról nem látni a ház ajtaját, mert ellenkező ol­dalon van. Idegen nem tudhat­ja, hogy kivel találja szemben magát a ház másik oldalán az udvaron, amikor odaér. Csa­ládtagokkal, vagy akár egy nagy kutyával. Csak jó helyis­merettel bíró tettes nyúl egye­nesen a kabátzsebbe, s veszi ki a nagyobb címletű bankje­gyeket a pénztárcából, meg­hagyva valamennyit, hogy késleltesse a lopás felfedezé­sét. Idegen bemegy a lakásba. Keres. Ennek nincs semmi nyoma. A tettesnek nem volt keresésre szüksége. Gyanúm közlése miatt meg­romlott a kapcsolatom a Kovács családdal, ügy vélem, mégis akkor jártam el helyesen, ami­kor közöltem velük. Hiszen ha magamban füstölgők, az csak felbátorítja a tolvajt újabb bűn- cselekményekre. De ha most esetleg előtérbe kerül, ha nem is bizonyítják rá a lopást, talán elgondolkodtatja. Alig remélem, hogy pénzem előkerül. Nem láttam, nincs szemtanú. De a nyomozás té­nye is némi elégtétel számom­ra, s az, hogy az ügynek marad írásos nyoma. Sajnálom az esetet, hiszen nem csak tizenötezer forintom veszett oda, hanem a jó szom­szédságnak is vége szakadL Kovács Zoltán tisztességben megőszült, jólelkű ember, aki gyanú felett áll. Barátomnak tartottam. A feljelentést természetesen ismeretlen tettes ellen teszem, de ha esküt nem is tennék rá, fo­gadni azért mernék, hogy a tet­tes e feljegyzésben említett köz­vetlen ismerőseim között van.” Vagy fél év telt el köszönés nélküli haraggal, amikor Szobi Albert az előszobakomód via­szosvászon borítóját cserélte. Alatta volt a pénz. Csokoládéidon négy keréken

Next

/
Oldalképek
Tartalom