24 óra, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-23 / 197. szám

2. OLDAL - 24 ÓRA MEGYEI KÖRKÉP 2000. Augusztus 23., szerda Községről községre 2000: PILISMARÓT A Dunaszaumsz már nem vet árnyékot A megyénk keleti felén lévő bájos település ma a Duná­tól csaknem három kilomé­terre fekszik, a folyó mégis főszereplő életében. Az el­múlt évek viharos erőmű­építési tervei lecsengtek, és bár a folytatás pontosan nem ismert, a jelenlegi el­képzelések nem számolnak itt gáttal. A falu éli életét. A Marót helynév eredetéről több variációt is ismerünk; az egyik sze­rint személynévből keletkezett ma­gyar névadással. E személynév szláv eredetű (Moravec jelentése: morva ember). Más források sze­rint a helynév előzménye a magyar nyelvemlékbeli „marót-morva” népnév, az ógermán Marhold vagy Marolt nevének egyszerű variánsa. A település első okleveles emlí­tése - Maraut néven - 1329-ből való. A helynév mai előtagja egy­értelműen a Pilis hegységre utal. Változó birtokosok A vidéken az őskor óta élnek em­berek. A település mai határában 37 helyen előkerült leletek közül a legjelentősebbek a római őrtor­nyok, tábor, temető és település nyomai (római kori neve Ad Herculem), a Pángor-domb kö­zépkori temploma, a Malom-pa­tak mentén (mai Dózsa György út) a középkori (Nagy- vagy Felső- Marót) település és temetőjének maradványai. Ezek java még ma is megtekinthető, valójában a római limes rendszerének részei voltak. Itt eredetileg királyi és királynéi birtok volt, melyből 1138-ban II. (Vak) Béla szolgálókat adományo­zott a dömösi prépostságnak. Egy része 1260-ban királynői ado­mányként a visegrádi Szent And­rás monostor birtokába került, mely később velük együtt a pálo­sok tulajdona lett. A török időkben (1570) 16 há­zat írtak össze. A 18. század végétől Marót a nagy kiterjedésű Vallásalap köz­pontja, hozzá tartozik Szentlélek, Mogyorós, Csolnok és Kirva. Egykor kofahajók is jártak Pilismarótról a fővárosba a Dunán Az 1784-87-es nép- számlálás adatai szerint birtokosai a pesti pálosok. 187 házban 261 család lak­ta, népessége 1180 fő volt. Határának nagy része hegyes, a mai állapotok­hoz képest jóval erdősebb volt, ezért a gabonatermő földeket irtással növelték. Számos dűlőnév utal erre a tényre. A gyümölcsösök, szilvások már a 18.--SZ. úrbéri irataiban szerepel­tek, később a 19. sz. első felében szelídgesztenyéséről vált híressé. A szilvát nagy mennyiségben szállították Pestre lovas kocsival, illetve később a dömösi hajóállo­másról a kofahajóval. A basaharci rész híres bortermő hely volt már a 19. sz. első felében. Ez sajnos a környék nagy filoxé- rajárványának áldozatává vált; a szőlőtermelés az utóbbi időben kezd ismét teret hódítani, illetve mostanság már jó borok is találha­tók egyes gazdáknál. Aprították a fát Az 1830-as években az 1828 lelket számláló településen mindössze 10 német és hat szlovák ajkú la­kost találunk. A megélhetés alapja a fa, a rőzse („süge”) fuvarozása, eladása Pes­Benkovics László Pilismarót lakossága: 1893 fő. Területe: 4462 hektár. Első számú vezetője Benkovics László polgármester. Műemlékek: 1860 körül a romantika jegyében épült a volt Heckenast-kúria. Műemlék jellegű az 1810-ben emelt, egykorú fő- és mellékoltárokkal, szószékkel büszkélkedő római katolikus templom. Értékes az 1800 körül készült késő barokk Nepomuki Szent János- szobor, valamint az 1685-ben emelt, majd 1820-ban klasszicista stí­lusban átépített református templom. A Kishegyen jelentős méretű ró­mai erődítmény (castrum) maradványai találhatók. Nevezetes személyek: Bozóky Mihály iró, kántor és jegyző, Konyorcsik János szobrászművész Természeti értékek: A Malom-völgyből indulva a Hosszú-hegyen át innen is megközelíthető Dobogókő, a Miklós deák-völgyből pedig a Hirsch-rom (451 m), a Maróti-hegycsoport teljes körkilátást adó ma­gaslata. A Bitóci-löszdombokon át szép séta tehető a Basaharc­völgybe, vagy az Esztergom fölötti Vaskapura, a hegység távolabbi pontjára. Jelentős értékei még a források. ten, Esztergomban és Dorogon. A két világhá­ború között az erdő a Magyar Királyi Köz- alapítvány tulajdona volt. Telenként a lakosok résziben irtották a fát, amelyből „fát csináltak”, azaz aprófát, rőzsét aprogattak, aprítottak. A 19. század végén alakult és a második világháborúig működött itt az úgynevezett „István Rt.” féle téglagyár. 20. századi társadalmi életének aktivitását jelzi az 1891-ben ala­kult Önkéntes Tűzoltótestület, az 1911-ben bejegyzett Társaskör, melyet 1912-ben a Gondviselés Temetkezési Társulat, 1919-ben a Hangya Szövetkezet, 1926-ban a Levente Egyesület, 1935-ben a Sport Club és végül 1936-ban a Polgári Lövészegylet követett. Az 1930-as években alakult ki Pilismaróton a Duna aranypart­ja: a kitűnő strand sokakat von­zott ide, üdülőtelep is épült a kö­zelében. 1944. december 26-án értek vé­get a II. világháború harcai a köz­ség területén. Az 1950-ben megalakult Lenin Útja Mgtsz 500 kataszteri holdon gazdálkodott, utóbb egyesült Dömössel, Esztergommal, Sári­sáppal. 1976 és 1984 között Dömössel közös tanácsa volt a településnek, ekkortól 1988-ig Esztergom von­záskörzetéhez tartozott. Földrajzi nevek: Vár utca - a ró­mai várra utal; Miklós deák-völgy: Mátyás íródeákja; Basaharc: Dobozy hőstettét idézi, s a Dobozy- tisztelet rendületlen Pilismaróton (a római katolikus templom mögöt­ti parkban áll szobra, talapzatán a két világháború áldozatainak nevei olvashatók), bár a valós történelmi helyszín Pusztamarót. Monda fűződik az 1784-ben felállított Hideglelős kereszthez és a Kishegyhez is. Korábbi mal­mai adták a Malom-patak nevét. A királyi birtokot Mária királyné 1260-ban a visegrádi Szent András monostornak adományozta, majd 1493-ban a pálosok birtokába ke­rült. Később reformátusok hasz­nálták a Szent Lőrinc tiszteletére épült középkori templomot, majd újra a pálosok vették birtokukba. Szívgárdája is volt 1810-ig Dömös filiája, ekkor plé­bánia szerveződött Maróton, templom és plébániaház is épült. Anyakönyveit 1787-től vezetik. 1947-ben működő hitbuzgalmi egyesületei: Rózsafüzér Társulat, Jézus Szíve Társulat, Oltár Egylet, Szívgárda, Egyházközségi Férfi­csoport, Paraszt Ifjúsági Egylet, Legényegylet. A török hódoltság első szaka­szában, 1560-1590 között szerve­ződött meg a református egyház- község. A maróti eklézsia prédiká­toráról, Marussy Mihályról 1626- ban jegyezték fel, hogy részt vett a ráckevei zsinaton. 1787-től kezdő­dően találhatók meg anyakönyve­ik. A gyülekezet régi iratanyagának 1783-1926 közötti része a Pápai Református Levéltárban kutatható. Sírsor a lelkészeknek A pálos rend megszüntetésének kö­vetkezményeként 1786-ban a Vallás­alap tulajdonába került a falu közép­kori temploma. Ezt 1788-ban meg­vásárolták a reformátusok, majd 1816-ban renoválták és bővítették. Ekkor nyerte el a mai formáját. 1921- ben villámcsapás következtében a toronysisak leégett, az akkori helyre- állítás nyomán épült fel a mai. A templomot körülveszi a te­mető. Érdekessége az úgyneve­zett papsor, azaz a gyülekezetben szolgált és elhunyt lelkészeknek egymás mellett álló síremlékei. A lelkészek, segédlelkészek, oskolamesterek névsora 1626 óta (kisebb hiányokkal) ismert. Gyü­lekezettörténete a lelkészi hivatal­ban olvasható. ■ Események a héten Szakmai bemutató Tatabánya. A Vértes Expo keretében csütörtökön délelőtt 11 órától szakmai bemutatóra várja az érdeklődőket a Galla-Teher Kft. a G2 szabadterületen. Kistehergépkocsikat, kamionokat lehet megismerni a gyakorlatban. Iskolai találkozó Tata. Nagy szeretettel várják az 1951-54-es évfolyam diákjait az is­mét megrendezendő találkozón, amit szombaton délután 15 órától tartanak a Vaszary János Általános Iskola előtt. Megszépült az óvoda Tatabánya. Az intézmény felújítását megünneplendő, kerti parti kezdődik szombaton kilenc órakor a Felsőgallai Nemzetiségi Óvodában. Farkas Flórián is jön Tatabánya. A helyi cigány kisebbségi önkormányzat szervezésé­ben megyei roma napnak ad otthont szombaton a Közművelődés Háza, ahol Kaltenbach Jenő, az állampolgári jogok országgyűlé­si biztosa, dr. Doncsev Tosó, a kisebbségi hivatal elnöke, vala­mint Farkas Flórián, az Országos Cigány Kisebbségi Önkormány­zat elnöke is jelen lesz. Sőt, a tervek szerint a helyi közmunka- program keretében szintén szombaton (10-14 óráig) tartandó, a Cseri strandnál lévő nyári napközis táborban helyet kapott csalá- di napra is ellátogatnak. __________________________________■ S zív küldi... Cseh Istvánnénak, Esztergomba, a Budai N. Antal u. 9-be. 37. há­zassági évfordulónk alkalmából nagyon sok szeretettel köszön­tünk: férjed és gyerekeid. Katona Gábornak, Tatára. 18. születésnapod alkalmából kívánunk sok boldogságot, jó egészséget, örömteli éle­tet. Mama, papa, Zoli és Vera. Ünnepi mérleg készül Esztergom Első királyunk városa egy héten át emlékezett és em­lékeztetett az államalapító­ra és nagy művére. A prog­ramok egyik főszervezője a képviselő-testület kulturális és idegenforgalmi bizottsá­ga valamint a Gran Tours, a város utazási irodája volt.- Jól sikerült .a négy nap. Nehéz persze magunkat megítélni, de a visszhangok, a különböző benyo­mások egyaránt kedvezőek. Meg­határozó, kritikus személyiségek fogalmaztak így. Dicsértek min­ket azok az olasz zászlósok, akik aztán igen sokat tudnak a feszti­válokról - mondta el Csemusné Láposi Elza, a bizottság elnöke.- Az idén nagyobb volt a vásár minden korábbinál, de mintha a mesterségek tere kevesebbet nyúj­tott volna.- Többen lemondták, más­részt ebben az őrült melegben nehéz volt ott kovácsolni, szőni- fonni. Jövőre több kedvezmény­nyel kell a mestereket csábítani, mert sokfelé hívják őket.- Keddre esett a millenniumi emléknap. Nem volt hosszú így a hét?- De igen, ugyanakkor az a tény, hogy Nagyboldogasszony ünnepé­hez kapcsolták, érthető. Talán sze­rencsésebb lett volna szűkíteni, de nem volt már rá lehetőség.- Jövőre, túl a millenniumon kevésbé pompázatosak lesznek a rendezvények?- Van, amire nem leszünk ké­pesek. Testvérváros-delegációkra például biztosan kevesebb pénz jut majd. Mi egy támogatott, null­szaldós rendezvényt szervezünk, nem üzletet csinálunk. Minden fil­lérünkről el kell tudnunk számol­ni. Ez az egyetlen olyan, nagyobb szabású rendezvény, amelyre minden esztergomi és környékbe­li ingyen eljuthat. A kínálatnak mindenkit szolgálnia kell, de meg­terhelést senkinek nem jelenthet. Ezek a fő határaink.- A gyerekműsorok kínálata meglepően gazdag volt.- Igen, és elmondhatjuk, a si­ker sem maradt el. Imádták a pi­cik az összes bábszínházát, gyur- mázást, faragást, akinek futotta rá, a vonatozást. A lakosságtól is csak pozitív visszajelzést kap­tunk, gyakorlatilag nem volt el­lenvetés. Ez is azt mutatja, hogy van, amiben kezdenek az eszter­gomiak egyformán gondolkozni. Nemere istván folytatásos regénye — 39. rész A leginkább az akadémikusok fogadá­sait szerette, akkor tette fel mindig ezt a szürke kis szakállt és még egy dioptria nélküli szemüveget is. így aztán úgy nézett ki, mint egy közülük, bár ma­napság már kevesebben viselnek szakállt, mint valaha. De sok érdekes hírt szerzett, némelyiket hasznosítani is tudta. Bement később ide-oda, megkereste a főnököt, aki­ről tudta, hogy ott szokott lenni az efféle fo­gadásokon, „emlékeztette” az illetőt, hogy ott meg amott már találkoztak, nagyon ma­gas ismerőseire, sőt barátaira hivatkozott, és elintézett magának ezt-azt. A legtöbb­ször valamiféle nyomtatványokat is szer­zett eközben, üres lapokat, de eredeti fejlé­cekkel. Nagy hasznukat látta később. Vagy imhol ez az ősz paróka, hosszú, vállat verő férfi műhaj... Koncerteken vi­selte. Vidéki zenetanárként mutatkozott be, ha valaki kérdezte. Megszállottan hall­gatta a muzsikát, szemmel láthatóan na­gyon élvezte. Különösen a barokkot, de a romantikusokat sem vetette meg. Itt is fő­leg ismerkedett. Azelőtt maga sem hitte volna, hogy ennyi elárvult özvegy jár effé­le hangversenyekre...! Voltak ott nagyon tehetősek is, akiknek „már csak a zene maradt...”, mint megje­gyezték, kezdetben tényleg szomorúan, később már kissé kacéran, amikor az ősz „tanár úr” a maga félszeg módján udvarol­ni kezdett nekik. Mindig más nevet mon­dott, soha nem közölte, hol lakik. Vidéki- ségét hangsúlyozta, valamint azt is, hogy van egy nagy háza hatalmas kerttel, jó ko­csija, de mióta meghalt a felesége, nem ta­lálja a helyét. Ő is nagyon szereti a zenét, néha már az az egyetlen öröme... A rokon- lelkek, mint tudjuk, hamar egymásra ta­lálnak. A szó több értelmében is... A „kon­cert-szezon” három hónapig tartott, aztán a vidéki zenetanár egy szép napon - anél­kül, hogy felszámolta volna kapcsolatait, vagy valamiféle nyilatkozatot tett volna nekik, akárcsak telefonon is - nyomtala­nul eltűnt. A hölgyek attól kezdve még több koncertre jártak, és a szünetekben forgolódtak az előcsarnokban, hogy lás­sák: nem jött-e el az a rokonszenves vidé­ki tanár úr ismét...? Hát nem jött el. Főleg azért nem, mert akkor már Szombathely környékén tevékenyke­dett. Át-átugrott Bécsbe, ahol bérelt egy telefonos lakást két hétre, itthon pedig hirdetéseket adott fel a határszéli me­gyék újságjaiban. Óvakodott az orszá­gos lapoktól, tudta, azokra esetleg felfi­gyelnek azok a személyek is, akikkel mindenképpen szerette volna elkerülni a találkozást és a tartós ismeretséget; Flóri sohasem kedvelte a törvény képvi­selőit. A hirdetésekben munkát kínált Ausztriában és Németországban körül­belül húsz foglalkozás szakembereinek, de ezeket nem részletezte. Két hétig az­tán beült abba a bécsi lakásba, csak ké­ső este járt ki élelmiszert venni. Néha alig aludt két órát egyfolytában - a nap és éjszaka minden órájában hívogatták telefonját az érdeklődők. Ezeknek ledik­tálta azt a bécsi postafiók-számot, amelyre fel kellett adniuk száz schillin­get, és annak fejében pos­tán kapják meg az új nyugati mun­kahely pontos címét... Ezt nagyon so­kan bevették. Megérte, hogy két hétig olyan nyúzottan élt; már a negyedik naptól kezdve rengeteg levél jött, a borí­tékban a százassal vagy két ötvenessel, néha öt húszassal. Nem tette el a boríté­kokat, mert hiszen tudta, hogy nem lesz rá szüksége. A postafiók bérlete is lejárt a harmadik hét végén; legalábbis soha többé nem ment a tájékára. Még az utol­só küldeményeket is veszni hagyta, hi­szen így követelte a biztonsága. Mielőtt itthon, Magyarországon bárki is tudo­mást szerzett volna arról, hogy egy is­meretlen alak a telefondrót bécsi végén törvényszegésre veszi rá a jó magyar ál­lampolgárokat (akiket aztán törvény- tisztelőnek nevezni több mint mulatsá­gos lenne...), már be is fejezte az ügyet, és minden nyomot eltörölt maga után. A tiszta bevétel - leszámítva a lakás- és a fiókbérletet, valamint az ottani élet költ­ségeit - több mint ötvenezer schilling volt. Azóta is az egyik ottani bankban hizlalják. De most igazán nem volt idő efféle ha­szontalan nosztalgiázásra. Flóri felvette a bérelt lakás telefonját, és taxit hívott. El­jött ugyanis az idő, hogy előbb - most már biztosan utoljára - elmenjen a vasút­állomás férfivécéjébe, aztán egy másik taxival más alakban haladjon tovább az újonnan választott úton. Még egyszer, utoljára - suttogta. * * *- Már megint? - emelte fel fejét a gazda. - Mi a fene ez? Kimászott a gödörből. Kinga odabent mosogatott. Éppen túl voltak a kései ebéden, amikor meghallották a dübör­gést. A lány kiállt az ajtó elé. Az apja nagy léptekkel jött a fenyők közül. Az ég nem borult el, ellenkezőleg, békés, meleg nyugalom áradt belőle. A föld is szinte lélegzett. A táj maga volt a szelíd­ség. És mégis... Lábuk alatt reszketette a föld, valahol a közelben valami történt. _____________________(Folytatjuk) a

Next

/
Oldalképek
Tartalom