24 óra, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-13 / 188. szám

2. oldal 24 Óra — Megyei Körkép 1997. augusztus 13., szerda Géza fejedelem emlékére Esztergom önkormányzata Géza fejedelem halálának 1000. évfordulója alkalmá­ból „Géza fejedelem emlék­érmet” bocsát ki. Az érmék előlapján Géza fejedelem portréja látható, valamint a „Géza fejedelem halálának 1000. évforduló­ján” felirat olvasható. A hátlapot a város címere és az „Esztergom 1997.” fel­irat díszíti. A szegedi Szabó Géza öt­vösmester műhelyében ké­szült érmék tervezője Ko- nyorcsik János, Munkácsy- díjas szobrászművész. Az érméket az Eszter­gom városi önkormányzat ezüst, ezüstözött és bronz változatban bocsátja ki, mindegyik átmérője 42,5 milliméter. Tájoló Tanulni hívnak Pilismarót. A Bozóky Mi­hály Általános Iskola és Me­zőgazdasági Szakiskola az 1997/98-as tanévre fiatalok jelentkezését várja mezőgaz­dasági munkás, valamint ba­romfi- és kisállattenyésztő szakmákra. A képzés ideje két év. Érdeklődni szerdán­ként reggel kilenc órától délig lehet az iskolában. Búcsúzik a nyár Esztergom. Javában tarta­nak az előkészületek a III. nyárbúcsúztató Dréher-sör- fesztiválra. Augusztus 21-éfőÍ négy napon át várják a szer­vezők az érdeklődőket a kertvárosi Schmidt-villa kör­nyékén. Fellép a Pa-Dö-Dö, Gergely Róbert, Szandi, Za- latnay Sarolta és a Memory Band. Nyugdíjasklub Bajót Nincs nyári uborka- szezon a község nyugdíjas­klubjában. Júniusban Leány­falun fürödtek, a következő hónapban juliálist rendeztek, ma Komáromba kirándulnak. Az útra a klub vezetőjénél, Birkés Antalnénál és Pálinkás Jánosnénál lehetett jelent­kezni. Pótlólag szűrnek Nyergesújfalu. A Kossuth utcai iskolaépületben hétfőn délelőtt tizenegytől délután ötig és kedden reggel nyolc­tól délután egyig póttüdőszű- rést tartanak. Menjen el! Tatabánya ugyan még csak 50 éve város, de a település már legalább négy-ötezer éve lakott. Ezt bizonyítják azok az ásatások, melyeket 1977 óta Vékony Gábor, az ELTE régész tanárának irányítá­sával végeznek az idén nyáron is. A legkorábbi leletek az új kőkori időkből valók, de vannak bronz­kori, kelta, avar és római kori település-maradványok is. Képünkön Tokai Gábor és Barabás Miklós az ELTE régész tanszakának hallgatói X. század környéki falmaradványokat tárnak fel. fotó: kiss t. j. A tatabányai főiskola nem elithallgatók klubja, sok a tehetséges, ösztöndíjas Jutalmazzák a jó szellemi tudást A mai értelmiségi nosztalgiával emlékszik a diákmúltra, az ak­kori bulikra, mondván, hogy soha annyi pénze nem volt, mint akkor. A diák ösztöndíjból élt, esetleg vagonrakást vállalt, ami ma elképzelhetetlen lenne. A Modem Üzleti Tudományok Főiskolája köztudottan „pénzes”, alapítványi, oktatási intézmény, jelentős tandíjat kell fizetni, hív­ják akár oktatási térítésnek, vagy havi, évi hozzájárulásnak. A főépület előtt olykor rangos gépkocsik sora áll, azt mutatva, N emrégiben jelent meg Nemere István Kiált a csönd című regénye. Az író so- karcúságát jelzi ez a kötet, ame­lyet a Nemerések fő magja ta­lán nem sorolna a tipikus törté­netek közé. A Kiált a csönd nem feltétlen az önfeledt szóra­kozást, a könnyed kikapcsoló­dást hivatott szolgálni, hanem az eredetiség, a lélekábrázolás manapság kevésbé népszerű tartalmiságát. Ahogyan az em­berléptékű prózák általában, ez a mű sincs intellektuálisan eltú­lozva - ezért, meg sok egyé­bért is, a nagybecsű olvasó ko­molyabb nehézség nélkül a magáénak érzi, érezheti. Aki részeltetett abban a sze­rencsében, hogy olvasta a szerző 89-ben megjelent A má­sik oldalon című kisregényét, mindjárt érzékelhetné az össze­függést. Mindkét kötet lapjain olyan személy áll a középpont­ban, aki a társadalom megíté­lése szerint nem teljes értékű ember. A neves írót méltán iz­gatja ez a téma, rendkívüli rea­hogy a hallgatók többségben nem a legszegényebb néprétegek te­hetséges, feltörekvő csemetéi.-A tatabányai főiskola né­hány év alatt rangot vívott ki az országban - mondja Szikora Henrikné főigazgató-helyettes. -A mérce magas. A tavalyi bukássorozat is bizonyítja, Kiált a csönd litásérzékkel és humánummal merül el benne, s én, aki csak fölszívom a szavak és gondola­tok értelmét, anélkül, hogy va­laha is közel kerültem volna a sérült lelkekhez, hálával tarto­zom neki. Mióta valakik valamilyen rejtélyes okból meg akarják ha­tározni, ki akarják jelölni az írók kötelező útvonalát, súlyos veszteségeket szenved a klasz- szikus elbeszélés. (Pedig az ol­vasók népes tábora legfőképp a hagyományos elbeszélést tartja az igazi irodalomnak, s ezt aligha tudja bárki is megváltoz­tatni.) Szerencsére azért még vannak Nemerék, akik olyan nyelvet használnak, amit én megértek, mi megértünk, ők megértenek. Sokkal inkább egy remek történet érthetően meg­írva, mint egy silány sztori nyelvi és formai bravúrokkal kicicomázva. hogy nincs kivételezés, van aki kiesik, leveri a lécet. Viszont! Aki kimagasló, tan­díjmentességet, ösztöndíjat kaphat. Az idei friss diplomá­sok országosan is elismerést szereztek iskolánknak, még a vizsgabizottság elnöke is el­csodálkozott. Sok volt a kiváló, jeles, jó rendű diploma. Zöm­mel már a végzéskor tudták, hová mennek dolgozni, hála a gyakorlati időnek ahol megte­remthették imázsukat. K. P. Nos, a Kiált a csönd igazi el­beszélés. Tanúi leszünk egy nyomorék gyermek születésé­nek és érzelmi fejlődésének. Hallatlanul érdekes, a fő témát átszabdaló valamiféle dimenzi- onálás, mely arra szolgál, hogy megkísérelje a lehetetlent meg­sejtetni: milyen benyomásai le­hetnek egy éntudattal nem ren­delkező lénynek, mi hatolhat be hozzá a külvilágból. Mindemel­lett az apa - aki híres író - mű­vészi hitvallásában talán a szerző világképét, belső meg­győződését, emberi értékeit kapjuk ráadásnak. A kár igaz a történet, akár nem, én a végét túlzot­tan csodába illőnek érzem. Ámbár hozzá kell tennem, az olvasók többsége szereti a pozitív kicsengésű befejezést, hisz holnap ismét elkezdődik egy gyötrelmes nap, teli apró bosszúsággal, sok esetben megélhetési gondokkal. Kedves író Úr, várom a ha­sonló témájú, tematikájú el­beszéléseit. Cselenyák Imre Szív küldi... © Gaál Istvánnak, Héregre. Öröm­mel tudatjuk, hogy a szünidőből hátra­van még ötszázhuszonnyolc óra! Mar­csi néni és Imi bácsi. © Kislányomnak és nővéremnek, Tatára. Születésnapodra kívánjuk a legszebbeket és a legjobbakat. Virág­csokor helyett fogadd ezt a jó kívánságot, sok-sok szere­tettel. Sok puszi: Anyuka és Györgyi. © A természet gyermekének. Kettő csodálatos órát töl­töttünk az Ördöghegy hűs lankái alatt, szerettük egymást, ahogyan régen, mégis távolodni látszik közös életünk csil­laga. Ne engedjük, hogy végleg eltűnjön a szemünk elől a csodás égi jelenség. Sokat gondol rád ezen sorok írója. © Novotny Lajosné énekesnek gratulálnak egykori kó­rustársai a családi intézettől: Gitta, Stefi, tatai Marika. ÚJ MÓDSZEREK A MAGYAR LABDARÚGÁSBAN KERTÉSZ N LÁSZLÓ KARIKATÚRÁJA A kecskék főnöke Csillagvizsgáló táborba voltam hivatalos, s az soha nincs nagy­városok közepén, sokkal inkább hegyek ormán, tiszta levegőn, ahonnan messze látni. Ilyen az én amatőr csillagász táborom is, Mogyorósbánya fölött a Kőhegyen, Farkasrét közepén. A valahai turista persze fifikás, nem Mogyorósbánya, hanem Sárisáp felől, közelíti meg a tábort. Az elágazás után toronyiránt van egy kunyhó, azon túl az ormon, ott a tábor. Az alsó domb ölelésében, a nagy réten jön a meglepetés. Rámmekegnek. Vagy negyven kecske bámulja megdöbbenve az idegent, aki öltönyben, diplomatatáskának csúfolt lapszatyorban csörtet a derékig éró' oroszlánfűben. Némelyik kecskének akkora a tőgye, hogy majd leszakad. Állítólag öt liter tejet ad naponta. Elnézzük egymást a kecskékkel. Szegények tehenei, flegmatiku­sak. Előkerül egy fiú, aki elmondja, hogy ő csak pásztor itt a szün­időben, óránként százforintos órabérért. Amire csettintek. Nem rossz pénz, naponta legalább egy ezres nettóban. De akkor jön az igazi meglepetés! Egy kisebbik srác, a tulajdonos biztonságával sorolja, hogy ők hol tenyésztik a kecskéket Tokodon, meg árulják a tejet, ami kiváló a csecsemőknek, a tejből készült sajtot, túrót. Valóságos reklámhordozó a kölyök. Teljes mellszélességgel érzé­kelteti, hogy itt ő a főnök, vagy annak gyereke. „Mi jól bánunk az alkalmi munkásokkal! Én csak felügyelek” - mondja önérzettel. -Ez a gyerek a beosztottam! (kádár) Nemere István Szabadok szerelme 32. T ina ennyire félreismerte őt? Vagy csak a düh beszél be­lőle? Valahol a testében más­féle vágyak dübörögtek. A ha­rag nagyra nőtt benne, felcsa­pott, akár a tengeri hullámok. A tenger... Együtt fürödtek a lánnyal. Az életét kockáztatta érte, nem is egyszer. Lelőhették volna. Éjjel azon az erkélyen, ha a másik pasas kicsit gyor­sabb, vagy van nála egy pisz­toly... Már nem élnék, gondolta Paul, most csak ez volt a fejé­ben. Közben némán nézte a lány felháborodott arcát, ahol a szeretet lassan átadta helyét a gyűlöletnek:-Még azért is utállak, hogy annyira kívántalak az ágyban! Hogy olyan hatással voltál rám... Ez is része volt a taktiká­nak, ugye? Ha nem sikerül megijeszteni, akkor majd te le­beszélsz a dologról, így tervez­tétek el, te meg a főnököd? Te, a nagy szerető, a hősszerelmes, a bátor védelmező!? Sárkány­ölő Szent György, bordeux-i kiadásban? A kis vidéki francia Grál-lovag, nemdebár, kedves uram...? Akárhogyan végződne a történet, te a férjem lennél és élveznéd a milliókat! Mondd csak, kitől tudtak meg, hogy én vagyok a Windom-vagyon örö­köse... Én sem tudom, ez igaz. De te már előttem is tudtad. Odacsapódtál mellém a vona­ton, mint egy fiatalember, aki megismert egy lányt... Akinek megtetszett a lány, véletlenül találkoztunk, persze... Nem va­gyok szép, semmim sincs - vagy így hittem - miért lettél hát olyan levakarhatatlan? Mi­ért udvaroltál? Most már vilá­gos. A pénzem kellett, te nyo­morult szoknyavadász. A ho­zományom... amelyről akkor még magam sem tudtam. Tina felkapta a kocsi kulcsát az asztalról, megmarkolta reti- küljét, és a küszöbről még visz- szafordult:- Most már ne állj az utamba! Többé nem akarlak látni. Megyek oda, ahol várnak. Au revoir, Monsieur. Az utolsó szavak gúnya szinte szétfröccsent, letaglózta a férfit még inkább. Csak állt, nem volt ereje mozdulni. Meg­feledkezett most a kötelességé­ről is. Hiszen a lány mellett kel­lene lennie. Ezt vállalta. De még akkor sem mozdult, ami­kor hallotta, hogy a ház elől el­indul a kocsi. Tina hát elment. Amit a múlt vasárnap óta el sem tudott képzelni, most be­következett. A lány nem volt itt, hanem nélküle, máshol. Szinte fizikai fájdalom csapott le rá, tekergett a szenvedéstől, arca is eltorzult. Leült az ágy szélére, aztán felpattant, elment az ajtóig, megtorpant. Nem, azért még nincs vége, nem is lehet! A telefonhoz futott és ha­tározottan tárcsázott. A közjegyző irodájának utcája csendes volt. Bordeaux-nak ezen a részén amúgy sem volt ilyenkor nagy forgalom. A keskeny utcán, a régimódi, magas házak tövében a boltokat ellátó furgonok áll­tak. Néhány taxi állt a távolabbi sarkon. A „Général”, ahogyan a környékbeliek rövidítették, ál­talában kishivatalnokok bérla­kásaiból állott. Ezek ilyenkor, reggel kilenc felé már elmentek dolgozni. A közeli presszó te­nyérnyi teraszán azért ültek né- hányan. Egy hirtelenszőke nő elmélyülten nézte kicsiny tük­rét és javítgatta ajkán a rúzsos festéket. Egy fehér furgon pla­tóján két munkás üldögélt, egyikük olykor maga mellé nyúlt és szájába tett egy falatot a rögtönzött kis „asztalról”. A másik már túl volt az étkezésen, újságot olvasott. Tina átvágott az úttesten és már messziről látta a közjegyző tábláját a kapu mellett. Első eme­let, mondta halkan, csak úgy ma­gának. Egyedül volt. Körülnézett, mielőtt belépett. Az árnyék most kellemetlenül hűvösnek tetszett. A házmesterlakás lépcsőházba nyíló ablakában egy férfi állt a párkányon, kék overall volt rajta. Nagy vödréből meregetett ki egy kis vizet, gondosan belecsöppen­te« valami vegyszert a műanyag pohárba, és kendővel kente fel az üvegre. Elmélyülten ügyködött, észre sem vette a befelé tartó lányt. Ezen Tina kicsit fel is há­borodott -jó alakja volt, a szok­nyája is kishíján mini, hát meg­szokta, hogy a férfiak utánafor­dulnak. De az ablaktisztító - ta­lán görcsösen? - nem is fordult feléje. „Egyáltalán kutyába sem vett”, Tina ajkába harapott, fino­man. P aul ajka, fogai jutottak eszébe. A férfi éjszaka már kissé bo­rostás arca a combjai között, ér­des surrogás, kéj. Behunyta a szemét, de ki is nyitotta rögtön. A lift foglaltat jelzett, fiatal létére hamar felszaladt a régimódi, szé­les lépcsőkön. Valahol a házban, talán messze zene szólt. Aligha­nem Beethoven Nyolcadik szim- fóniáj a volt. (Folytatjuk) fi

Next

/
Oldalképek
Tartalom