24 óra, 1996. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-02 / 1. szám

2. oldal 24 Óra — Megyei Körkép 1996. január 2., kedd Csaknem kétmillió kilométert vezetett eddig balesetmentesen Nizi, a Volán „parádéskocsisa” Nizelberger József a tőle jobbra ülő feleségével, balján egy kedves holland ismerősükkel A Somogy megyei Tabon született, s csak azért nincsenek testvérei, mert édesapja meghalt az orosz fronton. Mivel édesanyja testvérei Tatán éltek, 1948-ban ebbe a városba költöztek, s az általános iskolát már a Vaszaryban kezdte. Nyolc esztendőn át csak fiúkkal járt egy osztályba, mert ak­kor még nem voltak koedukáltak. Ennek ellenére a nők min­dig is meghatározó szerepet játszottak az életében. NYERGESÚJFALU Karlsdorfi üdvözlet Az 1995-ös esztendő is sok találkozást, új barátságokat hozott testvérvárosi kapcso­latunkban. Reméljük és kí­vánjuk, hogy az 1996-os esztendő is tovább mélyíti kapcsolatunkat - e szavak­kal üdvözölte a város lakóit az új év alkalmából Egon Klefenz, a németországi testvérváros, Karlsdorf- Neuthard polgármestere. Az első fogadónap Miskolczi József polgár- mester az új évben először január 3-án tart fogadóna­pot. Reggel nyolctól délig, majd szusszanásnyi szünet után, egytől négyig várja az állampolgárokat a főutcai polgármesteri hivatalban ta­lálható irodájában. Növekszik az adó Január elsején lépett ha­tályba a helyi iparűzési adó­ról szóló, módosított helyi önkormányzati rendelet. A képviselő-testület az ön- kormányzat normatív állami támogatásának csökkenése miatt saját bevételei növe­lése mellett döntött, és az iparűzési adó mértékét a ko­rábbi hat ezrelékről nyolc ezrelékre emelte. Játsszunk együtt! A Gyermekbarátok Moz­galma városi szervezete ja­nuárban péntekenként dél­után háromtól este hatig nyitja ki a játszóházat a tö­megszervezeti székház föld­szintjén. A társasjátékozás, a vidám versenyek és a ké- zimunkázás mellett idén is lesznek meglepetések. Vár a Hétforrás A térség ivóvíz-, illetve csa­tornahálózatát üzemeltető Hétforrás Kft. január elsejé­től minden hétfőn, szerdán és pénteken ügyfélfogadást tart lábatlani telepén. A középiskolát Vácon végezte, öntőipari technikus lett. Első munkahelye a tatabányai Bá­nyagépgyárban volt, de mire le­töltötte sorkatonai szolgálatát Szentendrén, - ahol három jo­gosítványt is szerzett személy- és tehergépjárművekre, illetve az ötszáz tonna vízkiszorítású hajókra - megszűnt a munkahe­lye. Mivel nem akarta elhagyni Tatát, a Volán elődjéhez, az AKÖV-höz szegődött el gép­kocsivezetőnek. Először billenccsel járt, aztán fixes Csepellel, később pedig IFÁ-val, amivel ő is részt vett a mai 100-as út építésén. Csak-Azt gondolom, mindenkinek természetes, hogy hosszabb út­nak csak műszakilag jól felké­szített autóval, jó gumikkal, a szükséges adalékanyagok al­kalmazásával, hólánccal, hóla­páttal, egy kis zsák homokkal, megfelelően felöltözve, esetleg száraz, meleg tartalékruhával szabad csak nekiindulni.-Mikor nem szabad egyál­talán autóba ülni?- Érdemes hallgatni az UTINFORM tanácsait a rádió­ban és a tévében. Ha rossz útvi­szonyok mellett is nagyon mu­száj autózni, gyerekeket lehető­1977-ben került személyautóra, Fridrich Gábor üzemigazgató személyi sofőréként. Ekkor lett Nizi -évek óta csak így szólítja mindenki - a Volán „parádéskocsisa”. Akkor egy 125-ös Polski Fiattal re- pesztett a közutakon, ma pedig piros Ladával fuvarozza mun­katársait. A Vértes Volán köz­ponti igazgatóságához akkor került át, amikor megszűnt a ta­tai kirendeltség. Azóta ő a bel- szolgálati járművezető. Ma is korán kel, úgy, mint évtizedek óta. Megszokta, ahogy a korai fekvést is. Vallja, hogy szüksége van a kiegyen­leg ne vigyünk magunkkal. A megszokottnál jóval nagyobb követési távolságot tartsunk, használjuk bátran a motorféket, ha megcsúszik a jármű, apró mozdulatokkal korrigáljunk. Úgy készítsük el útitervünket, hogy a menetidő akár a duplá­jára is megnőhet.- Voltak meleg percei a Ma- gas-Tátrában?-Egy útra nagyon emlék­szem. Zakopánéból jöttünk le­felé, Donovalinál az utasok meg akartak állni egy kávéra, üdítőre. Javasoltam, hogy egy kicsit lejjebb álljunk meg. súlyozott életvitelre, és a lyukas fülre, amin minden meghallott szó elszáll, mert az övé is olyan bizalmi állás, mint a titkárnőé. A napokban kapta meg a másfél millió kilométer bal­esetmentes vezetéséért járó el­ismerést, de ennél már jóval többet ment, közel jár a kétmil­lióhoz, szeretné, ha azt is elérné hivatalosan. Bár ő a Volán sokak által iri­gyelt „parádéskocsisa”, nem kap több fizetést, mint más. Dekoratív dekoratőr feleségé­vel együtt két gyereket neveltek fel, akik között tízévnyi a kor­különbség. Bár mindegyikük nagykorú, önálló felnőtt, még egyikük sem örvendeztette meg szüleit egy kedves kis unoká­val, pedig Nizi már nagyon sze­retne nagypapa lenni. Annak el­lenére, hogy ő az a típus, aki mindig örök fiatal marad. Palásti Péter Hallgattak rám. Két óra múlva mögöttünk lezárták a hóvihar miatt az utat, mi szerencsésen hazaértünk.- És itthon?- Körjáraton voltam Eszter­gomból Tokod, Sárisáp, Dág, Csolnok, Dorog felé. Egy gyors ónos eső után hirtelen tükör­sima lett az út a dorogi Töme- dék-aknánál. Akkor nagyon megörültem, amikor épségben begurultunk az esztergomi buszpályaudvarra. Rövid beszélgetésünk végén Kacser Lajos megjegyezte.- Régebben örültünk, amikor elhagytuk a megyehatárt, mert arrafelé sokkal jobban le voltak takarítva az utak. Mostanában mintha megfordult volna a do­log, télen jó hazaérkezni a me­gyébe. Fenyvesi Károly Télen jó hazaérkezni a megyébe Ilyenkor kétszer akkora féktávolságot kell tartani Kacser Lajos gépkocsivezető korábban a Volánnál dolgozott, jelenleg a nyergesújfalui Magyar Viscosa SE „pilótája". Eddig több mint egymillió kilométert vezetett baleset nélkül. Volá- nosként gyakran buszozott a Magas-Tátrában, érdemes tehát odafigyelni arra, amit a téli közlekedésről mond. Lapszél Szexfilmet forgató smasszerek A börtönszex a pomófilmek külön válfaja. Valami hasonlót produ­káltak az egyik legnagyobb amerikai női fegyház, a New York-i Albion smasszemői - férfi kollégáik legnagyobb gyönyörűségére. Nem volt elég ugyanis nekik a törvény biztosította kukkolás: az őrizetesek testi épségét vigyázandó ugyanis hivatalosan iparitévé­kamerákat helyeztek el a 926 cella mindegyikében. Ennél többre, izgalmasabbra, csiklandósabbra vágytak. Ugyan­csak a törvény adta lehetőséget kihasználva, rendszeresen tartottak cellavizittel egybekötött személyi motozást. Ez utóbbinak gyakran az lett a vége, hogy a kiválasztottak anyaszült mezítelenül ácsorog- tak, közszemlére téve magukat. Miközben az egyik smasszemő az elítéltet egzecíroztatta, társ­nője kézi videokamerával rögzítette a történteket. A rabnőknek pa­rancsba adták, hogy ruhaneműiktől úgy szabaduljanak meg, mint a profi sztriptíztáncosnők. E vetkőzőszámok végén aztán a különle­ges ízlésű őrzők mindenhova bepillantást nyertek. Az Albionban történtek persze nem maradhattak titokban. Kiderült, hogy a legkí­vánatosabb rabnőt az egyik fegyőr rendszeresen eltávozásra vitte a legközelebbi garniszállóig, ahol szexre kényszerítette. A fiatalasz- szony pár hónap múltán teherbe esett. „Az apa ismeretlen” - írták a fogoly kartotékjára. „A lányok is a bányába mentek” Vadorzó Tatabánya szívében A Fő téri zöldségesnél, a nagy forgalomban még lát­tuk riportalanyunkat. S az­tán mintha csak a föld nyelte volna el. Végre valaki megmondta, legjobb, ha a „Vadorzóban” keressük. Ha nem tudom, hogy ezen a néven jegyzik Tatabánya leg­újabb szórakozóhelyét, akár indulhattunk volna a város szélére, az egykor hírhedt Vadorzóhoz. Csakhát az a Vadorzó, ahol a bányászok keservesen fejtették a szenet, már csak a múlté. Vágatai holt kígyóként tekergőznek az ember nem járta tájékon. Ez a „Vadorzó” meg most született. Az Árpád Szálloda föld alatti szintjét ácsolták, bélelték ki oly módon, hogy Igazi vágatban higgye magát, aki ide lejön. Nyers fa illata csapja meg a belépőt. Félho­mályban búvik meg az ácsola- ton a régi bányászsisak, lámpa, csákány. Valódi csille, tele szénnel. Varga László, az Árpád Szálloda igazgatója örömmel mutatja be a birodalmat. Ál­maik szerint úgy működnek majd, mint egy százarcú kon­certterem, vagy még inkább, mint: jazz-rock-blues-pub. Az első bulit Takáts Tamás nyomta, aki bízik abban, hogy gyakran visszatérhetnek ide. Dr. Szalay Zoltán, az egyik tulajdonos mesélte, hogy régi bányászok segítségével alakí­tották ki a klubot ilyenné, ahol a szívlapáttól, a fejtőka­lapácsig minden megtalál­ható. A „Vadorzó” hangulata olyan sajátos, hogy valószínű­leg messze földről is idejár majd az ifjúság. A sokféle ze­nei műfaj minden korosztályt megszólít majd. Igazi diszkó is van itt lenn az „alvilágban”, a mennyezet­ről motorkerékpár lóg, amott egy félbevágott autókarosszé­ria eleje. Felzúgnak a decibe­lek. Ma újra itt a fél város if­júsága. Raáb Zoltán A mai diszkózók szülei még igazi bányába jártak Illemvetélkedő Nagyigmándon Jó nevű közéleti emberek, ér­telmiségiek és gazdálkodók kerültek ki a nagyimándi is­kolából, ahol egyre maga­sabbra emelkedtek a köve­telmények, mióta felvette az általános iskola a nagyközség jeles szülötte, a híres nyel­vész, Pápay József nevét. A dr. Márkus Jánosné igazga­tása alatt működő intézmény kisebb és nagyobb elképzelése­iben egyre méltóbb kíván lenni névadója nevéhez. Kisebb jelentőségű dolognak tűnik, ám ha belegondolunk, valódi életre való felkészülést szolgált egy megvalósított ötle­tük: illemtani vetélkedőt szer­veztek az alsósoknak. Tudja azt mindenki, hogy valamennyi ve­télkedőfajtát sok-sok felkészü­lés, tanulás előz meg, s ez vezet nem csak győzelemhez, hanem egyfajta ismeret birtoklásához. Ez a vetélkedés sokféle élet­helyzetre vonatkozott, s mi, felnőttek nap mint nap tapasz­taljuk - negatív példák résztve­vői, elszenvedőiként -, hogy nem ártana ezt a „tantárgyat” minden szinten bevezetni. Szóval vetélkedtek a gyere­kek, s a győzelmet a 4. c. osz­tály csapata: Bajcsai Éva, Da­rázs Rita, Molnár Dóra, Tégi Zsuzsa szerezte meg. Második lett a 3. c. csapata: Kiss Laura, Korcz Diána, Pásztor Ágnes, Horváth Ádám összeállításban. A 3. helyen a 4. b. Halász Zsa­nett, Tapsonyi Erzsébet, Bukta József és Hóza Edina négyes­fogata lett. Gratulálunk az „életszagú” vetélkedő minden résztvevőjé­nek és felkészítőiknek. (Ádám) Komárom-Esztergom megye vasútjain Tokodra jön a szén - megy a brikett Megérkezik a Szlovákiából a magyar fővárosba közlekedő „Mosoly-expressz” - alig áll meg több helyen, mint egy kö­zönséges személyvonat. Hárman várják, táskáik méreteiből következtethetően nehéz elképzelni, hogy közülük bárki most vágna neki világ körüli útjának...- Tokodon sohasem volt nagy a személyforgalom - állapítja meg Kormos Ferenc állomás­főnök. - A közút párhuzamo­san halad a sínpárral, csak ép­pen sűrűbben közlekednek az autóbuszok, az emberek in­kább választják a zsúfoltságot, mint a vonat kényelmét. Sze­mélyszállítási bevételeink a nyári szabadságoltatások, az üdülés hónapjaiban sem érik el a százezer forintot.- És ha egy autóbusz-fo­gyasztású Bz-motor közle­kedne autóbusz-sűrűséggel Füzitő- Esztergom között?- Az ötlet már a mi fejünk­ben is megfordult, talán érde­mes lenne megpróbálni. Nem mondom, hogy könnyű lenne visszaszerezni az elpártolt uta­sokat, de nem reménytelen a dolog. Ám ez már nem állo­másfőnöki szintű probléma, ebben a felsőbb vasúti veze­tésnek kell lépnie. Teherforgalom terén a téli hónapok „erősebbek”, hiszen az állomás már eleve az ener­giahordozók elszállítására épült és ez ma sincs másként - ismerteti a forgalmi összesítés adatait Kormos Ferenc. A múlt hónapban például 47 ezer tonna került vasúti kocsikba, ami a vonal többi állomásához képest kiugróan nagy teljesít­mény, még akkor is, ha ezt részben a dorogi brikettgyárak bezárása hozta magával. Az óriási alapanyag-szük­ségletnek megfelelően sok az úgynevezett leadás, a gyár lengyel, cseh és német forrás­ból szerzi be a szenet, amely­ből osztályozás után lakossági felhasználásra is jut.- Az üveggyár olajtárolóit egy káefté vette meg, nemrég száz kocsi olaj érkezett a ré­szükre, csaknem megoldhatat­lan feladat elé állítva az állo­mást. Egyetlen tolatómozdo­nyunk szolgálja ki a környék iparvágányait. Menetrendje még a régebbi párkocsis forga­lomra épült, a cég két-három óránként kérte a lefejtésre be­állított kocsik mozgatását.- Rövid idővel ezelőtt még a létszámtöbblet okozott gondo­kat a MÁV-nál...- Én meg arra emlékszem, hogy nemrég rendszeresek voltak a huszonnégy órás szolgálatok. Ez mára teljesen megszűnt. Számomra érthetet­len, hogy a mai munkanélküli­ségtől terhes világban Toko­don lasszóval kell fogni a vas­utasokat. Thorday Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom