24 óra, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-02 / 1. szám

KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYEI Tatabánya, Esztergom, Dorog, Kisbér, Komárom, Nyergesújfalu, Oroszlány, Tata és környékük napilapja Nyugodt szilveszter- petárdás békesség Vajon melyik tombolaszelvény nyeri a malacot? Megyénkben szilveszter éjszakáján nagy volt a „csatazaj”, ennek ellenére nyugodtan, de azért kellő hangulatban köszön­töttük valahányan az új esztendőt. Volt, aki nyilvános helyen, il­letve otthon családi vagy baráti körben szórakozott, de többen voltak olyanok is, akiket az éjfél munkavégzés közben talált. A mentők, a tűzoltók és a rendőrök egybehangzóan nyugodtnak minősítették ezt a szilveszter éjszakát, ami annyit tesz, hogy igazán kirívó eset egyikük „forgalmában” sem történt. Ugyan éjfélkor durrogtak a petárdák, mit sem törődve azzal, hogy ez 30 000 forinttal büntethető, de ezt is megúsztuk sérülések nél­kül... Az alábbiakban bemutatunk néhány megyei színhelyet, ki, hogy élte meg az évváltás éjszakáját. ÁB-bébik születtek Budapesten két, vidéken pedig tizennégy baba született január 1-je 0 óra és 1 óra között. Ennyi újszülött érkezését jelentették be a kórházak az ÁB-AEGON Álta­lános Biztosító Rt. budapesti ügyfélszolgálati irodájában levő élő telefonvonalakon hajnali 0 óra és 2 óra között. A biztosító munkatársai - közjegyző jelenlé­tében - sorsolással döntötték el, hogy Fortuna istenasszony ke­gyeltjeként ki lesz az az egy sze­rencsés budapesti és négy vidéki baba, aki ezután az ÁB-bébik né­pes családjába tartozhat. Horváth Kriszti a budapesti XIV. kerületi Uzsoki utcai kórházban, Máté Pé­ter a kunhegyesi szülőotthonban, Kispál István a mezőkövesdi szü­lőotthonban, Tóth Noémi Ivett a nyíregyházi Megyei Kórházban, Oster Bálint pedig a Tolna Me­gyei Önkormányzat szekszárdi kórházában született. Az ÁB-bé­bik az ÁB-AEGON Biztosítótól 100-100 ezer forint kezdeti bizto­sítási összegű, Aranyfonal élet- biztosítást kapnak. A biztosítási kötvényt a bizto­sító társaság munkatársai még ja­nuár 1-jén, tegnap elvitték a ba­báknak és az édesanyáknak a kórházakba. a Ev végi nyugalom Év végi nyugalom és év ele­jei csend - így jellemezte az MTI érdeklődésére a határátke­lőhelyek vasárnap délelőtti személy- és teherforgalmát a Határőrség ügyeletese. Eszerint mindenütt gyér volt a forgalom, zavartalan az átjutás. A nap to­vábbi részében sem számítottak a forgalom élénkülésére. Takarítanak A Fővárosi Közterületfenntartó Vállalat mintegy 600 dolgozója kezdte meg vasárnap a főváros ta­karítását, hogy az utcákról eltávolít­sák a szilveszteri mulatság „nyo­mait’- tájékoztatta a sajtót Szegedi Péter, az FKFV szóvivője. El­mondta hogy a körutakról, a for­galmasabb utcákról, terekről 500 kézi úttisztító és 40 seprűgép szedi össze az eldobott trombitákat, szer­pentineket, üvegeket Esztergomban Akit ügyeletest kérdeztünk, mind örömmel újságolta, hogy Esztergomban és környékén igazán különleges esemény nem történt szilveszterkor. Bé­késen, csendben váltotta föl az óévet az új esztendő. Ez persze azt is jelenti, hogy éjféli gyer­mek születéséről sem adhatunk hírt. Bár dr. Nagy László, szü­lész-nőgyógyász adjunktus, ügyeletvezető annak is örült, hogy szombaton a Vaszary Ko­los Kórházban három gyermek született. Az esztergomi tűzoltóságon kérdésünkre válaszolva a szol­gálatparancsnok elmondta, hogy december 31-én éjszaka háromnegyed kettőkor Dö­ntősre vonultak ki: a Szőkefor­rás étterem előtt ugyanis egy személygépkocsi nekiütközött a vastraverznek, s beszorult ve­zetőjét nekik kellett kiszabadí­taniuk. Tűzhöz szerencsére nem vonultak, de a tűzoltósá­gon arra is figyelmeztettek, hogy száradnak már a fenyőfák. Jó lesz, ha vigyázunk a kará- csonyfatüzekre. A rendőrkapitányság január elsejei ügyeletes tisztje, dr. Ga­rai Ernő rendőr százados is bé­kés, csendes szilveszterről számolt be. Balesethez, más komoly eseményhez nem kel­lett kivonulniuk. Üröm viszont az örömben, hogy petárdázásról rengeteg bejelentést kaptak!... Az összképhez tartozik az a tény is, hogy december 30-áról 31-ikére virradó éjszaka több betörés is történt Dömös és Esztergom területén. A mentősök szolgálatveze­tője, Túri Lajos mindössze há­rom belgyógyászati eredetű rosszullétet említett esemény­ként. (Bár ugyancsak tőle tud­juk, hogy e csöndes szilveszteri éjszakán kollégáit Dorogon egy sodrófával fejbevágott balese- teshez riasztották.)- Ezen az éjszakán is többen kihasználták az ingyen hívható 04-es telefonvonalat. Szórakoz­tak velünk, sokszor szidtak is bennünket, de most legalább megkíméltek a vaklármától, s így nem kellett fölöslegesen ki­vonulnunk -mondta rezignál- tan az esztergomi mentősök szolgálatvezetője. (Folytatás a 2. oldalon) * Göncz Árpád szilveszteri beszéde Több hitet és reményt a biztató jövőhöz! Az alábbiakban közöljük Göncz Árpád köztársasági elnöknek szilveszter éjszakáján elhangzott beszédét. Honfitársaim! Kedves Bará­taim! Azt hiszem, az év végezté­vel valamennyien végiggon­doltuk az esztendőnket: mit hozott és mit vett el tőlünk? Mit tettünk jól, és mi az, amit jövőre majd jobban csinálunk? S szembe néztünk tulajdon lelkiismeretünkkel: van-e szé- gyellnivalónk, s van-e, amire joggal vagyunk büszkék? Ves- ' sünk hát ma este számot az or­szág életének legutóbbi esz­tendejével is. Kezdjük azzal: 1994-ben kétszer választottunk. Első­ként az országgyűlési képvise­lőinket. Az ország megnyug­tató többséggel nyilvánította ki, hogy mit kíván és mit nem. Ezzel hitet tett a rendszerváltás során közmegegyezéssel létre­hozott politikai intézmény- rendszer - a parlamenti de­mokrácia - folyamatossága mellett. Másodjára önkor­mányzati választást tartottunk. A polgármesterek majd két­harmadát újraválasztottuk, ami arra vall: az ország elfogadta, magáénak érzi az önkormány­zatokat, s a polgármesternek nem a pártállását, hanem em­beri tisztességét, rátermettsé­gét veszi figyelembe, amikor eldönti, hogy rá szavazzon-e. Az esztendő politikai sike­rének, nagy előrelépésnek íté­lem a helyi önkormányzatok mellett a félezemyi nemzeti­ségi önkormányzat létrejöttét. Szívemből remélem: ezek kö­zös hazánkban élő nemzeti ki­sebbségeink kulturális auto­nómiájának megalapozói, nemzeti hagyományaik vé­delmezői lesznek. Mindennapjaink 1994-ben nem lettek könnyebbek: sok család sok mindenről volt kénytelen lemondani, hogy hétköznapjai törékeny egyen­súlyát, fiai-lányai tanulását, olykor napi betevő falatját biz­tosítsa. Az ország nyugati és keleti fele közt sem csökkent a különbség. Mint ahogy nem csökkent a leggazdagabbak és legszegényebbek közt az anyagi különbség sem. 1994-et az ENSZ a Család évének minősítette. Ideje hát tudomásul vennünk, hogy gazdaságpolitika, iparpolitika, lakáspolitika, oktatáspolitika, ifjúságpolitika, foglalkozta­táspolitika, egészségpolitika, szociálpolitika mind egyetlen egység, amelynek valamennyi eleme végső soron közös célt kell, hogy szolgáljon: az em­beri kis közösség, a család ér­dekét, amely egyaránt nyújt védelmet munkaadónak és munkavállalónak, fiatalnak- öregnek, a jövőnek - amely­nek gyermekeink - sajnos egyre fogyatkozó számú gyermekeink - a letéteménye­sei. Mint ahogyan ideje tudo­másul vennünk, hogy az or­szág polgárainak jókora há­nyada a társadalomból kire­kesztve él. Súlyos és veszélyes kérdés ez: megoldásának ha­logatása a társadalom egészére üt vissza. Helyzetünk a világban - ha változott - a javunkra válto­zott. Mindinkább részesei va­gyunk egy történelmi folya­matnak, az európai egység lét­rejöttének. Menetrend birto­kában vagy anélkül, leszöge­zett alapfeltételek ismeretében vagy azok nélkül, NATO-n be­lül vagy kívül, Közép-Európa többi népeivel vagy egymás után, tetszik vagy nem tetszik, de napról napra, visszafordít­hatatlanul közelebb kerülünk a politikai Európához, az Euró­pai Unióhoz. Magunk sem vesszük észre: közelebb kerül a törvényalkotásunk, gazda­sági szerkezetünk és kapcso­latrendszerünk, tudományos életünk, társadalmi tudatunk és értékrendünk. Van ebben jó és van ebben rossz: ideje volna végiggon­dolnunk csatlakozásunk vár­ható gazdasági, társadalmi és kulturális következményeit. Ideje volna elkészítenünk va­lószínű mérlegét, és felkészül­nünk mindarra, amit nyerünk és veszítünk rajta. Mert, hogy nyerünk is, veszítünk is, az biztos. Csak egyvalamit nem engedhetünk meg magunknak: hogy önmagunkat nemzeti énünket veszítsük el. Közelebb kerülünk a politikai Európához azért is, mert szomszédainkkal közösen, a közös történelmi kényszer nyomása alatt, vona­kodva vagy sem, de mindin­kább érezzük annak szükségét, hogy rendezzük végre közös dolgainkat. S ez magában fog­lalja határainkon kívül élő vé­reink sorsát és szabadságjo­gait. Ez a gyorsuló, mindannyi­unkat, mindennap nehezen el­fogadható és nehezen irányít­ható feladatok elé állító átala­kulási folyamat határozza meg évek óta társadalmunk állapo­tát és közérzetét. Ami rosz- szabb, mint az állapota. Mert egy kialakulatlan versenytár­sadalom létbizonytalanságát, a kényszerű alkalmazkodás szo­rongását tükrözi. A jövőkép hiányát. Aminek csak része a gazdaság állapota. Amely - most az év végén úgy tetszik - jobb mint amilyennek érezzük. Úgy tetszik, 1994 nemcsak a politikai élet, hanem a társada­lom és a gazdaság állapotát te­kintve is az érlelődő fordulat éve volt. A tavalyi év végleges gaz­dasági mérlege még nem ké­szült el: de annyi már megál­lapítható, hogy hosszú és me­redek hanyatlás után ipari ter­melésünk közel 10 százalékkal emelkedett. (Folytatás a 2. oldalon) Apás szülés éjfél előtt Georgina mellé Georgij A megyei kórház szülé­szeti-nőgyógyászati osztályán nagy a csend. Akiket lehetett, ha­zaengedtek ünnepelni, akiknek muszáj az orvosi felügyelet, azok olvasgatnak, talán elgondolkodva elemezgetik az 1994-es évet. Az oroszlányi Schlay Jó- zsefné, Eleonóra egy hang nél­kül, mosolyogva járkál, keze a hasán. Félje kis félelemmel az ar­cán szorongatja asszonykája ke­zét. Dr. Orbán György főorvos szerint éjfél előtt kisbaba születik, sőt apás szülés lesz, ha minden igaz... Az osztály ügyeletesei egyéb­ként dr. Orbán György főorvos, dr. Jánoska Éva szakorvos és dr. Pödör Péter adjunktus. A főorvos szerint 28 év alatt már természetesnek veszi az em­ber, hogy olyan a hivatása, hogy bármikor szükség lehet rá. Hogy mit kívánna az új évre? Sokkal több pénzt az egészség­ügynek, s azt, hogy ebből a 90 éves épületből egy új pavilonba költözhessenek... Nóra még mindig mosolyog, bár a fájásai erősödnek.- Nagyon sokat segít, hogy itt lehet a féljem - mondja. És a fő­orvos is olyan egyéniség, akiből sugárzik a nyugalom. A kislá­nyomat, Georginát is nála szül­tem. A férjemet megkértem, hogy amíg vajúdom, legyen ve­lem, de „élesben” már ne nézze a dolgokat. Hiszen még egy vérvé­teltől is fél... Hamarosan felgyorsulnak a dolgok a szülőszobán. Elérkezett a szülés pillanata. És a félj el nem mozdul Nóra Dr. Orbán György, Schlay Józsefné, Eleonóra és férje, valamint a kis Georgij (Fotó: Kiss T. József) mellől. Megbabonázza a várva várt lény jötte, s nemhogy rosszul nem lesz, de minden túlzás nélkül állíthatom, hogy két embert, ilyen őszinte szeretettel egymásra nézni..., régen láttam, így született meg Schlay Ge­orgij, még 1994-ben. S újra el­gondolkodom, hogy van-e szebb értelme az életnek, mint a szere­tet, a képesség, hogy életet adha­tunk..., még ha nagyon jól tudom, hogy sajnos az élet sokkal bonyo­lultabb. Monos Zsuzsa A császári testület Megtörtént Császár köz­ségben is a megválasztott ön- kormányzati képviselő-testü­let alakuló ülése, melyen Nyírő Ferenc korelnök kö­szöntötte képviselőtársait, a polgármesteri hivatal dolgo­zóit s az ünnepélyes aktusra a község lakói közül megjelen­teket. Polgármesterré ismét Ta­kács Gusztávot, alpolgármes­terré az újjonnan választott képviselők közül Pordán Já­nost, a településen nagy nép­szerűségnek örvendő keres­kedő-vállalkozót választot­ták. A szóba jött bizottságok közül idáig s elsőként a Pénzügyi Bizottságot válasz­tották meg, melynek elnöke Beke Zsigmondné lett, tagjai Paulovics László és Mentes Zsolt. Úgy határoztak, hogy a se­gélyek, támogatások elosztá­sában rendkívül felelősségtel­jes munka elé néző Szociális Bizottságot később hozzák létre, s annak tagjai közé a képviselők mellett, külső, a településen tekintélynek ör­vendő személyeket is felkér­nek. Az idáig említetteken túl Madocsai János, dr Ónódi Istvánná, Tálos László, Vincze Csaba lettek a képvi­selő-testület tagjai. A település lakossága nagy várakozással tekint az új tes­tület munkája elé, különösen a szociális juttatások igazsá­gos elosztásának nehéz fel­adatában, a munkahelyte­remtő kezdeményezések fel­karolása, a kulturális élet s a helyi tájékoztatás pártolása terén. - s. k. -

Next

/
Oldalképek
Tartalom