24 óra, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-29 / 202. szám

6 S Z E R K ESSZ Ü N K E G Y Ü T T ! 1994. augusztus 29., hétfő Látványossás, melynek lehetőségeit is ki lehet használni Majk, a látogatók szemével Szagok és teniszütők Az utóbbi években ijesztő mértékben elszaporodtak megszapo­rodtak a rongálások. Ennek egyik tipikus példája a buszmegállók várórészének a módszeres szétrombolása. A tatai kempingtől az egész városban kivétel nélkül össze vannak törve a nemrég tetemes költséggel felállított autóbuszváró kis pavilonok üvegei. Úgy lát­szik valakinek vagy valakiknek nem tetszett, hogy nem egy ormót­lan betonépítényben kell ácsorogniuk az elég ritkán járó buszokra várakozva. A másik - egyelőre úgy látszik megoldhatatlan - tatai gond a szemét. Az árnyas fák tövében a keminggel szemben ott díszeleg egy szemetes konténer. Körülötte szemét. Ha meleg van és szellő lebben - ami ugye nem olyan ritka természeti jelenség -, hát olyan szag száll a teniszpálya irányába, hog a kempingezők a teni­szütőkkel nem a labdát ütik, hanem egymást. Ez sem rossz, mert ha jól eltalálja az ember a másikat, akkor az úgy elkábul, hogy nem érzi, milyen büdös van. Dr. Sághx Antal, a MME helyi elnöke: Nem eszmei érték Nem celebrál Az Emlékezés Dunaalmásról című írást örömmel olvastam. Jóleső érzés tudni egy magyar református ünnepségről. Már csak azért is, mert nagyon rit­kán lehet a mi vallásunkról ol­vasni. Igaz, ez ökumenikus volt, de azért furcsának talál­tam, hogy Bátky Miklós esperes úr „celebrálja a misét”. Nálunk, reformátusoknál az ilyen ün­nepi alkalmakkal beszédet mondanak, vagy istentiszteletet tartanak. A kisebb gyülekezeteket is tiszteljük! Ne szorítsuk ki őket se a sajtóból, se a képernyőről! De túlzásba se vigyük! Egyik felekezet esetében sem. Még akkor se, ha többségben vannak is. Mindnyájan Isten gyermekei vagyunk - fogalmaz levélírónk, aki a Vagyok aki vagyok, egy régi olvasója a 24 Órának „fe­dőnevet” választotta. Vizsgálatot! Süveg István, Komárom szőnyi képviselője a megyei új­ságban az utóbbi időben több­ször is türelmet kért a városrész lakóitól az itt folyó munkála­tokkal kapcsolatban. Én, mint itt lakó, azért, hogy vizet, gázt, szennyvízelvezetést, telefonhá­lózatot, vezetékes tévéláncot építtetnek ki részünkre, a város vezetésének ez irányú fárado­zását megköszönni tudom. A türelmetlenséget és bosz- szúságot az okozza, hogy ezek a munkák tervszerűbben és szakszerűbben is mehetnének megítélésem szerint. Miből következtetek erre? Megkezdődik egy városrész szépítése díszfák telepítésével, ezt követi a gyalogjárdák és az azok melletti rész, valamint a főút mindkét oldalának felvá­gása. Ezek a munkák külön-kü- lön folynak, elkülönített árkok ásásával. De még a szennyvíz­elvezető csatornák kiépítése is külön-külön történik (városi, területi főcsatorna, lakások be­kötése.) Szívesen venném, ha ezek az általam felvetett észrevételek vizsgálat tárgyát képeznék és felvetésem kapcsán változások következnének be - írja Csin- ger Lajos Komáromból. Mustot innék! Nyakunkon az ősz. E szo­morú (már akinek) tényt min­den kétséget kizáróan jelzi az a tény, hogy egyre több olvasónk tudakolja a must hosszú távú, megbízható tartósításának tit­kát. Legtöbbjük megjegyzi, hogy a szakácskönyvek recept­jeit már kipróbálták. A legrit­kább esetben sikerrel. Nem tudni, hogy ebben a re­ceptek, vagy az ötletek nem pontos végrehajtói e a vétkesek. Mindenesetre most olyan titkok küldését kérjük olvasóinktól, melyek már kiállták a gyakor­lat, tehát az íz és idő - próbáját. Családi nap Köszönetünket fejezzük ki a dorogi családi nap rendezőinek és szervezőinek, a dorogi Vö­röskeresztnek, Koppányi Mária titkárnak és a Polgárvédelem városi parancsnokságának, Orosz Sándor alezredesnek. Nagyon kellemes órákat töl­töttünk el ezen a napon a dorogi Palatinus-tó igen szép környe­zetében. Sok családnak nyújtott feledhetetlen órákat a verse­nyeken való részvétel. Igen jól szórakoztunk és drukkoltunk egymásnak a kitűzött verseny- feladatok megoldásában. A le­küzdött akadályok után finom babgulyás várt, amit igen jóí­zűen kanalaztunk, ez köszön­hető a két kitűnő, fiatal sza­kácsnak is. Nagyon szeretnénk ha ha­gyományos lenne a jövőben ez a sok család számára feledhe­tetlen rendezvény - írja Dorog­ról a Kosztka és a Lipka család. Oroszlány középtávú gazda­sági programjában kiemelt he­lyet kapott az idegenforgalom fejlesztése, melynek alappillére Majk és környéke lehet a jövő­ben. Széles körű összefogás eredményeként a majki műem­lékegyüttes újra a régi szépsé­gében fogadja a látogatókat, de a felújítási és fejlesztési munká­latok folytatása szükséges ah­hoz, hogy a jelenleginél jóval többen látogassanak ide, és a lehető legelégedettebben, jó­leső érzéssel távozhassanak el Oroszlányból, illetve Majkról. Nem lehet tehát közömbös az oroszlányi önkormányzat szá­mára, hogy vajon hogyan véle­kednek a Majkra látogatók az ottani fogadtatásról, hogy az előzetes várakozásaiknak mennyiben felel meg a látvány és a szolgáltatások színvonala. Ugyancsak érdekes lehet, hogy a távolabbról idelátogatók mi­ként látják a fejlesztés lehető­ségeit, illetve milyen konkrét elvárásokat fogalmaznak meg a jövőt illetően. Az oroszlányi polgármesteri hivatal kérdőívek segítségével igyekezett kipuhatolni a Majkra látogatók véleményét és elkép­zeléseit. A kérdőívek összesí­tett adataiból túlságosan mesz- szire mutató következtetések ugyan nem vonhatók le, ám a jövő terveihez és a közeljövő tennivalóihoz támpont lehet a kérdésekre adott válaszok elemzése. A kérdőív összesített adatait a teljesség igénye nélkül adjuk ezennel közre. Sajnálatosan kevés a Majkra látogató fiatal. A 20 évesnél fia­talabb korosztály az összes lá­togatónak csupán 10 százalékát teszi ki. A válaszadásban a kö­zép- és idősebb korúak közel azonos számban vettek részt. Kirschnemé Kiss Ildikó ugyan nem szakképzett táncpe­dagógus, de már nagyon sokat tett a táncért. Ő indította el Senkár Bélánéval közösen a kömlődi mazsorett táncoktatást 1991-ben. A mazsorettes lá­nyok hamar befutottak, sokfelé hívták őket fellépni, sportren­dezvényekre, táncfesztiválokra. Céljuk az volt, hogy biztosít­sák mindenki számára a sport, a mozgás lehetőségét. Négy-öt korosztályban indítottak cso­portokat, már az óvodásoknak is. Tavaly októberben sajnos meg kellett válnia tanítványai­tól, mert a közgyűlés úgy dön­tött, hogy neki nincs erre meg­felelő képesítése. Azt az álmát azonban azóta sem adta fel, A - tatabányai - A Közmű­velődés Háza nyugdíjas klubja egynapos kirándulást szervezett a Mátrába. Az első látnivaló, Tar község határában, a Körösi Csorna Sándorról elnevezett sztupa volt. Ezt a buddhista szentélyt 1992-ben a dalai láma avatta fel, a 21-es (Hatvan-Salgótar- ján) műút mellett található. A sztupa közelében landoltak a busszal, megtekintették, meg­csodálták a kuriózumnak szá­mító építményt, sőt fényké­pezni sem felejtettek el. E köz­ben a buddhista közösségtől megjelent egy hölgy, kinyitotta az elárusító kis pavilont, és a különböző nagyságú buddha szobroktól a kelet-ázsiai legye­zőkig sok mindent lehetett vá­sárolni. A legnagyobb keletje a legyezőknek és a vietnámi bal­zsamnak volt. Mátrakeresztest elhagyva, csakhamar Mátraszentimre kö­vetkezett. Itt bizony a buszso­főrnek minden rutinjára szük­sége volt, hogy a gázprogram Örvendetes viszont, hogy a Majkot felkeresők több mint kétharmada más megyéből ér­kezett, de különös elégedett­ségre adhat okot az is, hogy a turisták fele nem először keresi fef Majkot. Az érdeklődők többsége csupán néhány órát kíván eltölteni Majkon, ugyan­akkor a 60 százalékuk igényli a kulturált vendéglátást is: ételre és italra is szükségük van. A műemlékegyüttesbe is betérők közül szinte mindenki igényli a szakszerű idegenvezetést, an­nak kívánatos idejét körülbelül 30 percben határozták meg. Az elfogadható belépőjegyár 30 és 50 forint közötti (vagyis lénye­gében a mostanival meg­egyező), a többség a majki em­léktárgyakra is igényt tart. A felmérés érdekessége volt, hogy az eddig ismertetett véle­ményeket a Majkra érkezéskor fogalmazták meg a látogatók, ugyanakkor kíváncsiak voltunk arra is, hogy a műemlékegyüt­tes megtekintése után milyen érzésekkel távoztak, előzetes várakozásaiknak mennyiben feleltek meg a látottak, tapasz­taltak. A kérdőív második része erre kereste a választ. A közel kétszáz válaszadó közül mindössze egy nyilatko­zott úgy, hogy az előzetes vára­kozásaival ellentétben csaló­dást okozott számára a műem­lékegyüttes látványa. A látoga­tók egy része több látnivalót szeretne, illetve a főépület iránti kíváncsisága kielégítését szorgalmazza. Az idegenveze­tés színvonaláról elégedettség­gel és elismerően nyilatkoztait, ugyanakkor az idegennyelvi tá­jékoztatást joggal hiányolják. A műemlékegyüttesben található presszó szolgáltatását a látoga­tók mintegy fele veszi igénybe, az ellátás színvonalát a többség hogy a mazsorettet ismertté te­gye és magasabb szintre emelje. Szeretné, ha olyan rendezvé­nyeket tartanának, amelyeken nem csak bemutatják, hogy ki mit tanult az elmúlt év során, de lehetőség nyílna arra is, hogy külföldi neves vendégeket meghíva minden évben újabb és újabb ismereteket szerezne mindenki erről a hazánkban még csak most bontakozó táncművészetről. Ózdon, Komáromban, Kör- nyén, Rédén és Tatán továbbra is folytatja munkáját kicsikkel és nagy óbbakkal próbálja meg­szerettetni a táncot. Júniusban és decemberben tánctábort szervez, minden évben és végett felásott, egyébként is keskeny, kacskaringós hegyi úton balesetmentesen, kocca­násmentesen elvezesse, felve­zesse a nyugdíjas társaságot a legmagasabban fekvő telepü­lésre Mátraszentistvánra. Mát- raszetistvánon Vidróczkiról, a Mátra híres betyárjáról elneve­zett csárda előtt állt meg a busz egy kis szusszanásnyi időre. Na meg persze azért is, hogy a tú­ravezető kihirdesse a 13+1 totó győztesét. A győztes 10 találat­tal egyébként egy ülő buddha szobrot és egy meleg puszit ka­pott jutalmul. Az üdítők elfo­gyasztása után a busz tovább kanyargott a Mátrában. Galyatetőn a Nagyszálló alatti parkolóban állt meg a busz a nyugdíjas társasággal. A Kodály Zoltán emlékkiállítást technikai okok miatt nem néz­hették meg, de kárpótlásul egy igen kellemes erdei sétát tettek a közelben. Ezután Mátraháza érintésé­vel az ország tetejére, vagyis a Kékesre mentek fel. Majd min­megfelelőnek ítélte. Élénk az érdeklődés a toronylátogatás iránt is, a belépőjegy árát reá­lisnak ítélték. A hasznosítási elképzelések között a szállodai átalakítás áll a rangsor élén, de sokan múzeum kialakítását tart­ják a legmegvalósíthatóbbnak. Nem tartják kizártnak egész­ségügyi, illetve kulturális hasz­nosítását sem. Az érdeklődés fokozásának legfontosabb eszközéül a pro­pagandát jelölték meg a legtöb­ben, de sokak szerint a szálloda megvalósításával az érdeklődés is automatikusan növekedne. A turisták komfortérzetének javí­tására is szép számban érkeztek javaslatok. Ézek közül az étte­rem áll az első helyen: tehát a majki jégverem felújítására és hideg-melegkonyhás vendéglá­tóhellyé történő átalakítására vonatkozó korábbi önkormány­zati döntés helyesnek bizo­nyult. Az év végére elkészülő étterem a tisztálkodási lehető­ségek terén is minőségi válto­zást fog eredményezni. A felsorolt vélemények, il­letve a feldolgozott kérdőívek további tanulmányozása alapul szolgálhat a továbblépéshez, de mindenképpen adalék ahhoz a tervezési, fejlesztési munkához, amely az önkormányzati ide­genforgalmi koncepció részle­teinek kidolgozásához és meg­valósításához szükséges. A felmérés tapasztalatai azt sugallják, hogy jó úton indult cl Oroszlány és környéke turiszti­kai fejlődése, és nem lehet vi­tás, hogy Majk olyan látvá­nyosság lett, amelyre nem csu­pán büszke lehet Oroszlány, de a lehetőségeit is érdemes ki­használnia - írja Magyar Hen­rik, az oroszlányi polgármesteri hivatal szervezési osztályának vezetője. más-más mazsorett- és nép­tánccsoportot hív meg tapaszta­latcserére. Ennek a tábornak a megszervezése is sok nehéz­ségbe ütközik a költségek mi­att, de minden csapatnak nehéz az indulás és a fenntartás a pénz hiánya miatt. Talán nem lenne rossz ötlet létrehozni egy olyan alapítványt, amelyik segítené a kezdő csapatokat, akik később természetesen vissza tudnák adni a nekik nyújtott segítséget, hiszen nem könnyű a drága ru­hákat beszerezni, terembérletet és az utazások költségeit előte­remteni. Nagyon reméljük, hogy Kirschnemé Kiss Ildikó nem fogja feladni és támogatókra, segítőkre talál. M. Gy. denki kíváncsi volt a kilátásra, a toronyba lifttel a legtöbben felmentek. Ott fenn csodálatos panoráma tárult szemünk elé. És aki még soha nem járt a Ké­kesen, megérve 60-70 évet, bi­zony nagyon hálás szívvel gon­dolt a szervezőkre. Letekinthet­tek a 2400 m hosszúságú lesik- lópályára, a Távközlési Kutató Intézet tornyára, a Kékes-sza­natóriumra és lejövet sétáltak egy nagyot a ligetes bükkerdő- ben. A Kékes 1014,1 m-es csú­csával az ország legmagasabb pontja, amelyet egy piros-fehér zöldre festett szikladarab is je­lez. Ezelőtt ismételten előkerül­tek a fényképező masinák és megörökítésre került ez a cso­dálatos kirándulás, amely után sok nyugdíjas elmondhatta, hogy már ő is járt az ország te­tején. Gyöngyösön még megnézték a Mátra-múzeumot, egy kétórás fürdésre is tellett még, majd ezt követően hazafelé indultunk. Fáradtan, de csodálatos él­ményekkel gazdagodva. Lapunk VI. 2-ai számának 9. oldalán a Hegyen-völgyön ro­vatban „Most nem futhat” című írásában az Apró partfutóról az a téves közlés jelent meg, hogy nálunk fészkel és költ. Nem költ. Széles körben is­mert napilapunk nem terjeszt­het ilyen tudománytalan megál­lapítást, célozva itt arra, hogy ezen adatot kritika nélkül va­laki felhasználhatja és terjeszt­heti. A VII. 21-ei számban az 5. oldalon a Szigorúan ellenőrzött fészkek című közleményben a gólya „eszmei értéke” elírás szerepel. Ez helyesen: Értéke százezer forint. Az eszmei érték megjelölés egy régebbi jogsza­bály alapján tévesen került a köztudatba, ismételt kifogáso­lásokra azonban a 12/1993/III. 31. KTM sz. jogszabály már csak a jogilag is kifogástalan értékmegjelölést alkalmazza. A lap VIII. 15-ei számában Itt a vadkender címen a szerző fényképes közleményt írt, melyben a parlagfüvet a vad­kenderrel azonosította. A 24 Óra régebbi számában egyszer már megjelent fényképes tájé­koztatással, hogy a parlagfű nem azonos a vadkenderrel, de megtudható ez a vonatkozó A Kádár-korszak második felében gyakran hallottuk azt a felkiáltást Tatabányán, hogy: Megszűnik egy régi kolónia! Nos, megszűnt a régi kolónia és város került a Turul em­lékmű alá. És most boldogabbak a tata­bányaiak? A régi lakosság nagy többségében szívesebben lakna most is a régi, lerombolt ottho­nában. Igaz, alacsonyabb volt a komfortfokozat, de nem kellett a fizetésnek, vagy a nyugdíjnak a 70-75 százalékát a fűtésre, a vízdíjra, a villanyra, meg az ör­dög tudja mire, befizetni. Ami a fizetésből, nyugdíjból megmarad, abból az élet többi kiadását képtelenség kifizetni. A lakosság nyugtalan, zakla­tott mert a közszükségleti cik­kek árai napról napra rohamo­san emelkednek, a közszolgál­tató üzemek, vállalatok egyre magasabb és képtelenebb díja­kat követelnek. Azt senki sem kérdezi meg a lakosságtól, hogy miből fogja kifizetni? Közülük sokan mélyen a létminimum alatt tengődnek. Érdemleges segítséget sem a Kormánytól, sem pedig a helyi szakirodalomból is. Priszter Szaniszló Növényneveink című munkájában egyenesen hibás­nak nevezi a parlagfű vadken­der elnevezését. A cikk címé­nek inkább Itt a parlagfű elne­vezést kellett volna alkalmazni és a szövegben megjelölni, hogy tévesen vadkendemek hívják ezt a növényt. Az ilyen félreértések már számtalan természeti károsítást eredményeztek és eredményez­nek. Lásd a gondatlanságból okozott erdőtüzek, melyek sok­szor visszavezethetők ilyen és hasonló növények kellő gon­dossággal nem végzett pusztí­tására. Bár a szóban forgó cikk valóban csak sarlót és emberi kezet javasol a parlagfű irtá­sára. A 24. sz. Komárom-Eszter- gom Megyei helyi csoport, mely a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület helyi szerve, országosan is je­lentős tudományos munkássá­got fejt ki és jelentős eredmé­nyei vannak az országos mun­kában is. Ezért joggal kérhet­jük, hogy ezen munka megis­mertetésében megyei lapunk is legyen segítségünkre, valamint azt is, hogy a közlések szaksze­rűek legyenek. önkormányzattól nem várhat­nak. A lakbéreket, a fűtést, vil­lanyt, vízdíjakat, gyógyszerek árát stb. ennek ellenére mégis újra felemelték. Úgy tűnik, az illetékes hatóságok sehogy sem képesek azt megérteni, hogy így mindig többen és többen nem tudnak már fizetni. Megszűnt egy régi kolónia, ahol azért a kisebb jövedelmű emberek is tudtak élni. Váloga­tás nélkül rombolták le a lakó­telepeket, lakóházakat, ame­lyeknek igen jelentős hányada, némi javításokkal, akár még 80-100 évig otthont tudott volna adni kisebb jövedelmű, kisebb igényű embereknek. Egy bizonyos. Ma igen sokan megelégednének egy ótelepi vagy újtelepi egy, vagy kétszo­bás lakással. Ehelyett itt szorongunk még jobban összezsúfolódva ebben az új beton-kolóniában, ahol még több a szemét és elhanya­goltság, ahol az erkölcsök a mélypontra süllyednek, ahol nem tudjuk a lakbérünket, a fű­tésszámlát, a gyógyszereinket kifizetni. A végén még beleful­ladunk nyomorúságunkba. Alapítvány kellene a tánchoz Nyugdíjasok az ország tetején Vitkó Károly (Tatabánya): Egy új betonkolónia

Next

/
Oldalképek
Tartalom