24 óra, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-27 / 175. szám

T KULTÚRA-ÉLETMÓD 1994. július 27., szerda Van igény a búcsúra Vásárosok Szárligeten Sej-haj Rozi - danolták a Várszínházban Hrabal „Táncórák...”, sörözői variációban Vasárnap a falu védőszentje, Mária Magdolna tiszteletére, a polgármesteri hivatal előtti té­ren rendezték meg a már ha­gyománynak számító szárligeti búcsút. Bármennyire is régi ha­gyomány a búcsú, az elmúlt években nem sikerült igazán. Hol a hinták hiányoztak, hol pedig az árusok és az ünneplők, a vásárlók. így aztán inkább csak a családok összejövetelé­nek számított a búcsú napja. Egyesek ezt úgy fogalmazták meg, hogy a kerítések mögé szorult... Az idén azonban változott valami. Jöttek a vásározók, áru­sok, mutatványosok és akadt a nézelődők között vásárló is, bár az is tény, egyik napszakban sem volt kint a téren nagy tö­meg. Kovács Jenő, Szárliget pol­gármestere mégis elégedett volt az idei búcsúval. Az elmúlt három évben saj­nos nem lehetett azt elmondani, hogy érdeklődés lett volna a rendezvény iránt, de úgy lát­szik, kezd kialakulni a társa­dalmi igény a búcsúra. S ennek érdekében fogtak össze a Falu­kor tagjai, a helyi vállalkozók és a polgármesteri hivatal mun­katársai is. A szervezés jól sike­rült, s az előzetes vélemények szerint jövőre már az idei ta­pasztalatokra is alapozhatnak. A Falukör vezetői remélik, ha­gyományt teremtenek.... Szűcs László Érdemes kipróbálni... Iskolaérettségi teszt - házilag Az óvodából már „éretten” elballagott kicsik életében szep­temberben új fejezet kezdődik, az iskoláskor. De kezdődik-e csakugyan? Nemsokára, a tanévkezdés előtti iskoláéi ett- ségi vizsgálaton a nagy kér­désre megszületik a válasz. Ha azonban a szülők - tartva attól, hogy talán elfogultak, nem hite­les megítélői saját csemetéjük­nek - viszonylag objektív prognózist szeretnének készí­teni az iskolaérettségi vizsga várható eredményéről, nincs akadálya. Válaszolják meg az alább következő kilenc teszt­kérdést, amelyet neves pszicho­lógusiak állítottak össze. íme: 1. Érdeklődik-e a környezet, az újdonságok iránt a gyerek? Szokott és tud-e kérdezős­ködni? 2. El tudja-e foglalni önma­gát vagy állandóan intenzíven leköt valakit? 3. Van-e képzelőereje: ki tud-e találni a maga számára já­tékot vagy elfoglaltságot? 4. Elmélyedten játszik-e vagy pillanatonként elvonja va­lami a figyelmét arról, amivel foglalkozik? 5. Meg tudja-e jegyezni a rá­bízott, életkorának megfelelő feladatokat? (Például helyre rakja-e játékait, kiöblíti-e poha­rát, ha van háziállatuk, foglal­kozik-e vele?) 6. Tud-e másokra figyelni, szeret-e gyerekek között lenni? 7. Milyen a szókincse, ki tudja-e magát helyesen fejezni? 8. Szeret-e rajzolni, énekelni, festegetni? 9. Szeretne-e iskolába menni? Örül-e annak, hogy új kis barátai lesznek? A kérdésekre adott igenlő vá­laszok az iskolai közösségbe való belépés mellett, a nemle­ges válaszok ellene szólnak. Ha csupa igen a felelet, biztosra vehető, hogy a szakemberek is az iskolaérettséget fogják meg­állapítani. Az igenlő és nemle­ges válaszok aránya az esélye­ket illetően ad eligazítást. Bubenickova tangózik a kántorral... Nem emlékszünk olyan fer­geteges sikerre még az eszter­gomi Várszínházban, mint a régi Hrabal bemutató. A buda­pesti „Páb Színház” (az angol pub-söröző magyarítása) Bo- humil Hrabal „Táncórák idő­sebbeknek és haladóknak”című írásából eredeti játékot állított színre. Az irodalmi anyagot Lengyel Ferenc dramatizálta, Lovass Ágnes közreműködésé­vel és fanyar humorú szórakoz­tató komédia született. A műfaj megnevezése: „sörszínház”. A nosztalgikus prágai kis­kocsmák hangulatát, az ott sö- rözgető emberek Svejket idéző humorát, mély bölcsességét felelevenítve anekdotáztak, ha­hotára ingerlő, olykor mély fi­lozófiai csomagoló papírba burkolt poénokat, fanyar, más­kor ízlésesen frivol, csípősen politizáló viccpetárdákat rob­bantottak. Biztosak vagyunk benne, ha a színházi est végén kihirdetik, hogy rögvest különvonatok in­dulnak Prágába, megteltek volna a szerelvények. Öt zenész, tipikus prágai kisemberek: az „aranykezű ci­pész”, kántor, pék, hentes és a szabó kicsomagolja a kiskocs­mában hangszereit, és az ismert cseh sörivó tószttal, „Egész­ség.. !”-invitálással buzdítja önmagukat a koccintásra. Har­sányan a pincérnőért kiáltottak: Bubenickova kisasszony, sört, de izibe...!" és hozták a finom söröket. A nézőtérre is, ahol a söröző vendégeinek érezhettük magunkat a finom kanizsai HB-sör fogyasztásakor. És megszólalt a zene: A monar­chiabeli örökzöld melódia: Sej-haj Rozi... És énekelték polkában, tangóban, szvingben, rumbában, keringőben, diszkó­stílusban (remek zenei karika­túrák!). A kispolgárok meg me­séltek emlékeikről, családi tör­téneteiket adták elő. Olykor nyomatékosan hivatkoztak a prágai kiskocsmák bölcsére, Havlicsekre, a nagy gondolko­zóra, aki biztosította hallgató­ságát, hogy Krisztus jobban szerette a sört, mint a bort. Ha- sek Svejkje után különösen kedvelt ez az anekdotikus hu­mor. A hétköznapi ember év­százados tapasztalatai, bölcses­sége könnyed megjelenítésben - sokáig megmarad a közönség emlékezetében. A fergeteges előadásból rek­lámetikai okokból most ne a sört dicsérjük elsősorban. Len­gyel Ferenc dramaturg-rendező példátlanul nagy és sikeres iro­dalmi munkát végzett. A színé­szek mint esztrádmuzsikusok is remekeltek: Cserna Antal, Oberfrank Pál, Szerémi Zoltán, Kocsis György, Sipos András és a pincérnőként, énekesnőként, táncosnőként, kocsmárosnő- ként is remekelő Bubenickova: Szalai Krisztina vitte emlékeze­tes sikerre a darabot. Svejk talán így mesélt volna: Nálunk, Budejovicéban volt egy színház... Mi: Nálunk, Esztergomban volt egy színház, amit örökre szívünkbe zártunk. Cs. Nagy Lajos A természet kalendáriuma Július - nyárhó II. Júliusban rengeteg rovart fi­gyelhetünk meg a réteken és a legelőkön. Közülük is leg­szembetűnőbbek a nappali szí­nes lepkék. Mint megannyi megelevenedő tarka virág, rep­kednek a ma még viszonylag gyakori kis rókalepkék, bo­gáncslepkék, Atalanta-lepkék, valamint az elegáns, kardos- és fecskefarkú lepkék. Érdekes­ség, hogy a legszebb nappali színes lepkéink egy részének hernyói a csalánon élnek. Gyakran találkozhatunk a fa­jokban nagyon gazdag, apró termetű boglárkalepkékkel, me­lyeknek szárnyai a kék külön­böző színeiben pompáznak. A legelőkön ganéjtúró boga­rakat és futrinkákat láthatunk. Ebben az időszakban rajzanak a hangyalesők, melyeknek lárvái az ismertebbek. Jelenlétükről a lazább talajokon sorakozó né­hány centiméteres homoktöl­csérek árulkodnak. Főleg er- nyős virágzatú növényeken ta­lálhatunk gyakran csíkos pajzs­poloskákat, sok egyéb poloska­faj között. Ebben az időben hallhatjuk a kabócákat is, me­lyek közül az óriás énekeska­bóca elsősorban a Balaton kör­nyékén él tömegesen. Fényes nappal, a forró napsugárzás ide­jén, legtöbbször kórusszerűen ciripelnek. Hangjuk leginkább az ollóköszörülés zajára emlé­keztet. A meleg júliusi alkonyatok- ban és éjszakákban is rengeteg rovarfajt figyelhetünk meg. Ekkor repülnek a szenderek, továbbá néhány nagyobb testű bogárfaj is, mint a csíbor és a csíkbogár. Ha néhány percre megállunk egy fényforrásnál, feltűnhet a bagolylepkék és más éjszakai lepkék tömege. A tölgy erdőkben megjelennek a kifejlett szarvasbogarak, a sé­rült fák kicsorduló nedveit nya­logatják. Vizeinkben a halak szaporo­dása jórészt befejeződött. Júli­usban még tarthat a kurta baing és a Petényi márna ívása. Az Ázsiából betelepített busák ívá- sához 24-26 fokos víz szüksé­ges. A fehér busát 1963-ban importálták először. Ekkor még mesterségesen szaporították. 1973-ban észlelték természetes szaporulatát a Tiszában. Az utóbbi években hozták be a pettyes harcsát, melyet kizáró­lag tógazdaságokban tenyész­tenek. Őshazája Észak- és Kö­zép-Amerika. Nyáron szaporo­dik, 24-29 fokos vízben. A nős­tények testnagyságtól függően 30-40 ezer ikrát rakhatnak. Az ikrát víz alatti üregekbe, kövek közé rakja, amelyet valószínű­leg a hím őriz. Kétéltűink közül a gőték a peterakást követően elhagyják a vizeket, és a szárazföldön, gyökerek között, mohák, kövek alatt húzódnak meg. Nappal rej­tekhelyükön tartózkodnak és csak a szürkület beálltával in­dulnak vadászni. A békák több­ségénél az utódok a lárvaalak különböző fejlődési stádiumai­ban figyelhetők meg. A ha­zánkban elég gyakori mocsári béka lárvái július első felére alakulnak át és elhagyják a vi­zeket. Július végére a barna va­rangyok lárvái is teljesen átala­kulnak. Egyes helyeken, ahol tömegesen él, ebben az időben szinte mozogni látszik a talaj a rengeteg apró békától. A kifej­lett varangyok lomha mozgásá­val ellentétben a fiatal békák igen fürgén mozognak, és csakhamar szétszélednek a környéken. Hüllőink egy része, így a fa­ligyík tojásrakása is júliusra te­hető. A 3-8 tojást a nőstény a földbe rakja, ahol a Nap mele­gének hatására a fiatalok au­gusztus második felében kelnek ki. A faligyíkhoz hasonlóan az erdeisikló és a vízisikló tojás­rakásának is ebben a hónapban lehetünk a tanúi. A kígyók és a gyíkok időről időre megújítják bőrüket. A vedlésre elsősorban a test nö­vekedése miatt van szükség. Ezért is vedlenek gyakran a fia­tal példányok - melyek növe­kedése gyors -, míg a kifejlett példányok ritkábban. Maga a vedlés nem könnyű művelet. Ennek során tulajdonképpen nem a bőrt, hanem csupán az elszarusodott felhámréteget ve­tik le. Vedlés után a kígyók Szarvasbogár teste csillogóan szép lesz, mintha kifényezték volna, szí­neik pedig élénken ragyognak. A kígyók általában egészben vetik le bőrüket, ami a feji rész­től kiindulva, kifordulva válik le róluk. Vedlés előtt a kígyók szeme elhomályosodik, s az ál­lat rosszul lát. Ilyenkor ha te­heti, szinte alig mozog, inkább valamilyen nyirkos helyen pi­hen. A kígyókkal ellentétben a gyíkok bőre nem egészben, ha­nem kisebb-nagyobb darabok­ban válik le. Júliusban az erdőkben és mezőkön nagy számban figyel­hetjük meg a fiatal, éppen kire­pült madárfiókákat, amelyek felismerése, meghatározása nem mindig egyszerű. Különö­sen a rigófélékre jellemző, hogy a fiatal madarak pettyes tollruhája erőteljesen eltér a ki­fejlett madarak tollazatától. így a fiatal vörösbegy első tollru­hája egyszerű olajbama színű, agyagsárga pettyekkel díszítve. A jól ismert narancspiros mell­tollak csak néhány hét múlva, az első vedlés során fejlődnek ki. Más madárfajoknál, mint a csuszka vagy a kékcinege ese­tében a fiatal madarak színezete hasonló, csak fakóbb, mint az öreg madaraké. A költések befejeztével na­gyon sok madár kezdi meg ko­pott tollazatának cseréjét. A vedlés nem egyszerre, hanem folyamatosan történik. Mindez már az őszi madárvonulásra való felkészülés jegyében tör­ténik. A vedlést jelzik a min­denfelé található elhullajtott tollak is. Igen sok madárfaj júliusban kezd másodszori költéshez. Ide sorolható nagyon sok nádi éne­kesünk, mint a nádirigó, cser­regő nádiposzáta, foltos nádi­poszáta. Egyes igen későn fészkelő fajok fiókái, mint a törpesasé és .a kígyászölyvé, még júliusban is a fészkekben maradnak. A kígyászölyv egyetlen tojását május elején rakja le, melyet átlagosan 45 napig tartó kotlás követ. A fió­kák igen lassan növekszenek, és csak mintegy tíz hét után, augusztusban hagyják el a fészket. Júliusban befejeződik a gémfélék költése. Ezután kö­vetkezik a gondtalan kóborlás időszaka, amikor a fiatal mada­rak az öreg madarakkal együtt kerekednek fel jobb táplálkozó helyeket keresni. Ilyenkor olyan vizek mentén is felbuk­kanhatnak, ahol nem költenek, vagy soha nem is figyelték meg. Különösen feltűnőek a hófehér nagykócsagok, melyek állománynagysága gyarapodik. Emlőseink nagy része utó­dait neveli. A májusban szüle­tett vidrakölykök júliusban kezdenek kijárni a vackukból. A rókák elhagyják odúikat, de a család még sokáig együtt ma­rad. A borzok párzása a hónap második felében kezdődik, mely egybeesik az őzek üzeke- dési idejével. A suták ilyenkor magukra hagyják gidáikat, de csak hallótávolságig, hiszen ebben az időszakban a gidák még szopnak. Érdekesség, hogy az üzekedés során meg­termékenyített petesejt csak november-december hónapok folyamán indul fejlődésnek. A júliusi kánikulában a vad gyakran dagonyázik, ezzel hű­síti magát, illetve a rászáradó sár valamennyire védi a vérszí­vók ellen. A megfigyelések szerint a szarvasbikák szíve­sebben dagonyáznak, míg a te­henek inkább a tisztább vizek­ben fürdenek. A szarvasbikák fején ismét ott díszük a súlyos korona, fiatalabb vetélytársaké még barkás. Andrási Pál Erdei sikló

Next

/
Oldalképek
Tartalom